„Örök Jókai. Amit Tóth Krisztina mond, annak a nőjogi része egyszerűen ostobaság. Akkor az volt, most meg más van, ezt egy gyerek is képes fölfogni. Jókai nehezebb ügy. Felnőttirodalomnak készült, idővel ifjúsági irodalom lett belőle, de mára újra felnőttirodalom, értett fejjel lehet megtalálni benne a klasszikust. Ami pedig a kötelező irodalmat illeti, nyilván nem lehet örök időkre kimerevíteni egy száz évvel ezelőtti kánont (vagy bármikori kánont), viszont a nemzetet mégis jelentős részben a közös élmény teszi – hogy mi magyarok mindnyájan tudjuk, mi ég a napmelegtől, és hogy ki volt Baradlay Richárd meg Tímár Mihály”.