Avagy a baloldal álságos magatartása a magyarok kivándorlásával kapcsolatban.
Immár évtizedes ellenzéki lózung azzal etetni a közvéleményt, hogy magyarok százezrei menekülnek Orbán Viktor és rendszere elől nyugatra. Megy, aki csak teheti, mert itt fojtogató (egyesek szerint folytogató) a légkör, leépült a jogállam meg a demokrácia, hamarosan az unióból is kilépünk, orosz gyarmat leszünk, szóval fusson mindenki, amerre lát. S bár ez katasztrófa, sajnos érthető, majd
Addig is: Európába, de mindahányan!
E szólamok rendre szerepelnek a baloldal „kormányváltó kottájában”, igaz, nem túl nagy hatásfokkal, mivel ebből eddig összesen három fideszes kétharmad lett. Kétségtelen: a magyarnál történelmi okokból jobb angol, norvég vagy osztrák életszínvonal sokaknak lehet csábító, be kell látni, nem értük még utol a nyugatot. Hiába vagyunk rajta.
A témát a napokban Juhász Ferenc MSZP-s politikus volt szíves felmelegíteni az ATV-ben. Az egykori honvédelmi miniszter a maga egyedi stílusában adta elő a Nobel-díjra esélyes, a Pfizernél a koronavírus-vakcina kidolgozásában részt vevő Karikó Katalin kutató és Orbán Viktor telefonbeszélgetése kapcsán a következő gondolatmenetet. Mivel a beszédmód is tanulságos, idézzük (nagyjából) szó szerint:
„Az igazi probléma az, hogy Karikó Katalin elment egy másik országba kutatni, ott talált meg minden feltételt ahhoz, hogy dolgozzon. Ezért nekünk, akiknek a közelmúltban és a jövőben felelősségünk van az ország jövőjével kapcsolatban, tudomásul kell venni, hogy valami valahol elrontódott (sic!), ezek az emberek másutt érik el a nagy sikereiket, nem pedig itthon. A miniszterelnöknek rá kellett volna erre kérdeznie, meg arra is, amikor Novák Katalin asszonyság az ablakot mossa, az a jó példa a Karikó Katalin-féléknek, a magyar nőknek, vagy valami másfajta mintát akarunk adni a nőknek?”
Ezek tehát Juhász Ferenc bölcs meglátásai.
Túl azon, hogy e tiráda kapcsán a bunkóság és tahóság szavak jutnak az ember eszébe, érdemes kitérni ama aligha megkerülhető körülményre, hogy amikor az immár világhírű magyar professzorasszony kénytelen volt kiutazni az Egyesült Államokba (ahol nem mellesleg több évtizedes szakmai elutasítás és küzdelem várt rá),
Juhász Ferenc pedig akkor, a nyolcvanas évek közepén épp megyei KISZ-titkárként segítette a létező szocializmus megvalósítását. Avagy szolgálta ki azt az ideiglenesen hazánkban állomásozó katonák fegyvereire épülő rezsimet, amely Karikó Katalint és még sokakat elüldözött. Ráadásul innen akkor szökni kellett, nem pedig magyar személyivel átrepülni fapados járattal néhány határ felett, mint az mostanság (leszámítva a járványidőszakot) lehetséges.
Persze tudjuk: kommunista kutyából igenis lehet demokratikus szalonna! Amióta például Lendvai Ildikó, a Kádár-diktatúra egykori cenzora aggódik a magyar kultúra szabadságáért vagy a szemkilövetés gyanújába keveredő Gyurcsány Ferenc a szeretet nyelvét kéri számon rajtunk két bérmálkozás között, rá kell jönnünk, immár bármi (is) lehetséges a balliberális térfélen.
végül is ilyesmire akad példa a történelemben!
Inkább térjünk vissza a magyarok elvándorlásának témájához! Érdemes felidézni: a 2004-es uniós csatlakozás előtt közvetlenül az akkori MSZP-SZDSZ-kormány részben azzal próbálta népszerűsíteni a történelmi aktust, hogy azt követően majd magyarok is nyithatnak cukrászdát Bécsben. A valóság ezzel szemben az volt, hogy könnyebben mehetünk ki takarítani egy bécsi cukrászdába, vagy akár egy londoni kocsmába. Ám mégiscsak, a mézesmadzag az volt, hogy kinyílik a világ, lehet próbálkozni Európában. Sőt, érdemes! Emlékezetes az is, ahogy Gyurcsány Ferenc már miniszterelnökként azon sajnálkozott, hogy a magyar fiatalok nem kellő számban lépnek le a nyugati tagállamokba tanulni és dolgozni.
Ehhez képest 2010-ben megfordult a narratíva. El kell ismerni, van abban kockázat, hogy a nyugat elszipkázza a világhíres magyar szürkeállományt és a dolgos kezeket, ám az egyrészt évszázados jelenség, a helyzet pedig mégis csak úgy áll, hogy
Nem mi mondjuk, hanem az Eurostat: míg például Romániát a 15—64 éves korcsoport harmada elhagyta, nálunk ez az arány 6,8 százalék. Lehetne kevesebb? Bizonyosan, ám még a visegrádi államok közül is csak Csehországban kisebb a külföldön munkát vállalók aránya, mint Magyarország esetében.
Persze a legjobb az volna, ha mindenki itthon maradna, és mi készítenénk az egész világnak a koronavírus elleni vakcinát. Legyünk realisták, ez egyhamar nem fog bekövetkezni! Viszont odáig már eljutottunk, hogy magyar kútfők fejlesztik az oltóanyagot, legfeljebb amerikai pénzen. Attól a politikai oldaltól pedig, amelyik a „Merjünk kicsik lenni!” jelszavával léptette be Magyarországot az Európai Unióba, némi önvizsgálat után nem ártana egy csipetnyi szerénység, különösen ezen a téren. Ahelyett, hogy minket oltanak itt a Juhász Ferencek.
Demokráciában nem bevett jogalkotás, a Sándor-palotába vágyó Magyar Péter és a visszatérő Orbán: Kiszelly Zoltán elemezte a Lex Orbánt.
„Egy demokratikus rendszerben a törvényeket nem lehet egy konkrét politikai szereplő közéletből való kiszorításának szándékával megalkotni, különösen nem visszamenőleges hatállyal.”
Az egészségügyi hatóságok fokozott figyelemmel kísérik a járvány alakulását.
A helyi politikusok és civilek egy része tüntetni készül, mert attól tartanak, hogy az amerikai jelenlét fokozása hosszabb távon veszélyeztetheti a sziget önrendelkezését.
Ezzel az egyik legfontosabb amerikai és izraeli követelés kaphat mattot.
Az amerikai elnök a Venezuelában bevált receptet próbálja megismételni a kommunista szigetországban, de több szakértő szerint Havanna egészen más kihívást jelent, mint Caracas.
A Csíkszereda elnöke drámai képet festett azokról a körülményekről, amelyek között a csapat küzdött.
A színész egy korábbi interjúban megnevezte élete legnagyobb sikerét.
