Ám mégis! Tamás azt írja, hogy »Koltai Lajos vállalása morálisan tarthatatlan, de hallgatóinak hasznára lesz.« Irónia és elegancia, értem, mégis ezzel a mondattal vitám van, mert meggyőződésem szerint contradictio in adiecto, vagyis olyan állítás, amely saját cáfolatát hordozza.
Mire gondolok? Leginkább arra, hogy az egyetemi oktató, kiváltképp egy művészeti egyetemen mester, pontosabban Mester. Mester, aki egyszerre adja át szakmai tudását, ismereteit, tapasztalatát, felkészültségét, s egyszerre morális tartását, humánumát, világlátását (nem világnézetre gondolok!), s éthoszát. Olyan nincs, hogy valaki megtanítja a rá bízott fiatalembereket arra, hogyan kell a kamerát bekapcsolni, hogyan kell jól megvilágítani, hogyan történik a beállítás, a jelenetek vizuális megkomponálása stb., ám közben nincs morál, vagy ami van, az olyan, amilyen. Meggyőződésem, hogy a rongy morál a »legprofibb« világításon vagy kameramozgáson is átjön. És még valami, ugyanehhez: ha rajtam múlna, az én SZFE-men kötelező lenne Leni Riefenstahl oktatása. De az én SZFE-men Leni Riefenstahl nem oktathatna.
És akkor szót sem ejtettünk, de nem is lenne méltó szót ejteni azokról, akiknél a morális nihil békés szimbiózisban van a teljes szakmai deficittel.”