A főtoleránsok most a világhírű Koltai Lajost radíroznák ki a kánonból

„A balos értelmiség egy külön kaszt. A Rákosi-korszak óta így van ez. Összeköti őket az elvtársi akolmeleg, a »felkenteknek« kijáró, kiválasztotti illúzió, a kaszt tagjainak örökbérletbe adott katedrák és véleményvezéri státuszok, a számolatlanul megjelentetett, és bántóan felülreprezentált, agyonreklámozott kiadványok és megjelenési lehetőségek sora, az egymás vállát veregető díjak és elismerések osztogatásának belterjes világa, az önmaguk általi önkanonizálás borzongató, minden, és mindenki felett álló tudata. Kizökkent hitük szerint a világ változik, ők persze mindig maradnak...Belterjességüknél talán csak felsőbbrendűségi attitűdjük visszataszítóbb. Ők azok, akik bárkit, egy pillanat alatt le- és kiírnak a közélet színpadáról, bebizonyítva hogy tehetségtelen, érdemtelen, szalonképtelen, hiszen már nem tagja az ő »kiválasztotti« klubjuknak.

Éppen ez történik most, a ma köztünk élő, egyik legtehetségesebb filmes legendával, Koltai Lajos Kossuth-díjas operatőr-rendezővel, a Nemzet Művészével is. Hogy mi a bűne? Nem, nem a Ku Klux Klan nyári szabadegyetemén tart mostantól filmes kurzusokat, dehogy. Csupán el merészelte vállalni, hogy tanárként átadja elképesztő filmes tudását, kimagaslóan egyedi képi látásmódját az újjáalakuló SzFE arra érdemes diákjainak. Amikor megjelent a hír Koltai Lajos szerepvállalásáról, egy időre lefagyott a balos média- és megmondógépezet. Kavics került a fogaskerekek közé, vagy inkább zsalukő...   

Aztán felocsúdtak. Vásárhelyi Mária kezdte a szólót a balos kánonból kirekesztők disszonáns kórusában, csalódásának hangot adva. Majd jöttek az egyre sommásabb verdiktek, amelyek Koltai Lajos emberi, szakmai mivoltát kezdték megkérdőjelezni. Az egyik legaljadékabb ezek közül talán Ascher Tamás főállású rettegő, gyűlölködő és vércinikus – mára már fogatlan, szőrét hullajtó színházi oroszlán – gerinctelen posztja volt, amelyben a rá jellemző, mosolygó gyilkos stílusban mesél régi sztorikat Koltai állítólagos pénzéhségéről.Majd azt is megpendíti alattomosan, hogy »valamilyen furcsa okból filmrendezést fog tanítani«. Érdekes, mintha a Sorstalanság című film készítésekor Koltai remekül tudott volna még rendezni...Vagy rosszul emlékszem, Ascher? De ezzel még nem értünk a balos mocsár legmélyére, ezt az élményt Gábor György filozófus szállította, aki egyébként a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának filozófusa. Mondom: MTA...”