„A balos értelmiség egy külön kaszt. A Rákosi-korszak óta így van ez. Összeköti őket az elvtársi akolmeleg, a »felkenteknek« kijáró, kiválasztotti illúzió, a kaszt tagjainak örökbérletbe adott katedrák és véleményvezéri státuszok, a számolatlanul megjelentetett, és bántóan felülreprezentált, agyonreklámozott kiadványok és megjelenési lehetőségek sora, az egymás vállát veregető díjak és elismerések osztogatásának belterjes világa, az önmaguk általi önkanonizálás borzongató, minden, és mindenki felett álló tudata. Kizökkent hitük szerint a világ változik, ők persze mindig maradnak...Belterjességüknél talán csak felsőbbrendűségi attitűdjük visszataszítóbb. Ők azok, akik bárkit, egy pillanat alatt le- és kiírnak a közélet színpadáról, bebizonyítva hogy tehetségtelen, érdemtelen, szalonképtelen, hiszen már nem tagja az ő »kiválasztotti« klubjuknak.
Éppen ez történik most, a ma köztünk élő, egyik legtehetségesebb filmes legendával, Koltai Lajos Kossuth-díjas operatőr-rendezővel, a Nemzet Művészével is. Hogy mi a bűne? Nem, nem a Ku Klux Klan nyári szabadegyetemén tart mostantól filmes kurzusokat, dehogy. Csupán el merészelte vállalni, hogy tanárként átadja elképesztő filmes tudását, kimagaslóan egyedi képi látásmódját az újjáalakuló SzFE arra érdemes diákjainak. Amikor megjelent a hír Koltai Lajos szerepvállalásáról, egy időre lefagyott a balos média- és megmondógépezet. Kavics került a fogaskerekek közé, vagy inkább zsalukő...