Ha unalmas is, pár dolgot érdemes gyorsan tisztázni. Először is azt, hogy a politikában egy-egy esemény, történés csak egészen kivételes esetekben fejt ki közvetlen, azonnali hatást a választókra. Hiába érzünk valamit égbekiáltónak, az emberek sokasága könnyen lehet, hogy nem is igazán tud róla, de ha tud is, lehet, hogy nagyon mást gondol, vagy ha ugyanaz is az ítélete, az esetek jelentős részében ez nem befolyásolja régebben kialakult preferenciáját. Még a legegyértelműbb, legnyilvánvalóbb botrányoknál is látható, hogy azok általában csak kicsi és/vagy ideiglenes kilengéseket okoznak a politikai közvélemény-kutatásokban.
Másodszor fontos tisztában lennünk azzal is, hogy az ilyen botrányok kapcsán nem érdemes abból kiindulnunk, mit csinálnak, hogyan reagálnak a politikai ellenfelek. Nyilván számukra olyan magas labdáról van szó, amelyet több-kevesebb tehetséggel le fognak csapni, a politikusaik a következő napokban szívesebben mennek a tévéstúdiókba, élvezik a helyzetet, a szavazóik pedig szörnyülködnek és erkölcsi fölényben érzik majd magukat. Mindettől azonban semmi sem változik: egy darabbal sem lesz több szavazója az ellenzéknek attól, ha végre tiszta szívből röhöghet a kormányoldalon.”