Az erkölcsi iránytűk

„A napokban sok szó esett a kormánypárti képmutatásról, így arról az ellentmondásról, ami a hangoztatott elvek és a valóság között feszül. Csak hát itt valójában nem arról van szó, hogy Szájer nem tudott megfelelni olyasmiknek, mint a felelősség, hűség, konzervatív családeszmény és így tovább. Pontosabban, lehet, hogy ezeknek nem felelt meg (az ember gyarló), csakhogy nyilvánvaló módon a fideszesek közt bőven vannak még hasonlók. És az ellenzékiek között keresztény családapák, hűséges anyák. Monogám melegek is természetesen mindenhol.

A Fidesz próbálhat ilyesmiket kisajátítani, de ez nyilván nem így működik. Ami az övé, és tényleg az övé, az a társadalmi csoportokkal szembeni hergelés, a melegellenes indulatkeltés, a folyamatos ideológiai habverés. Mindaz, amit a Meseország mindenkié kötet elleni harc megtestesít. Most pedig rettegnek a fideszesek: jaj, nehogy az ő elvhű gyűlöletkeltésüket még a végén ne tartsuk hitelesnek!

Mert hát komolyan, ki fog itt erkölcsi prédikációt tartani? Bayer Zsolt? Deutsch Tamás? Ne vicceljünk már. Mindenesetre Szájer kilépett, a párt megmenekült. Orbán Viktor is megnyilatkozott a párt értékrendjéről. Miközben ezt megvitatták a »Magyar Nemzet« csp monogramú szerzőjével (Csermely Péter?), gondolom, egyikük sem nevette el magát.

A rendőrök elől menekülő, droggal lefülelt Szájer lemondása érthető. Az útja, ahogy az ellenoldal által is becsült, okos, humoros jogászból a sorosozó-brüsszelező kampány kiszolgálójává, az egypárti alkotmányozás arcává vált, szomorú. Lesz min gondolkodni mindannyiunknak. Szájer Józsefnek például azon, hogy kikkel és milyen politikai közösséget, illetve országot épített.”