Ha Lengyelország fejlődik, akkor a térség is jól jár – Wojciech Przybylski a Mandinernek

Nyitókép: Varsó látképe manapság

Jarosław Kaczyński nemrég azt nyilatkozta, hogy Lengyelország kész megvétózni az uniós költségvetési tervet. Ez politikai blöff vagy komoly fenyegetés?

Ez egy fenyegetés, hiszen az a Jarosław Kaczyński mondta, hogy Lengyelország kész megvétózni az Európai Uniós költségvetést és a helyreállítási tervet, aki a Jog és Igazságosság elnöke, egyben miniszterelnök-helyettes. A valóságban nem tudjuk, hogy ez az állítás blöff-e vagy sem, ugyanakkor az Európai Parlament részéről szerintem nem vették komolyan ezt az üzenetet, Lengyelország ugyanis a koronavírusválságban mondana nemet az uniós pénzre. Azt is fontos megjegyezni, hogy ez a konfliktus egy különleges pillanatban érte a lengyel kormányt és a közvéleményt, mivel a kormányban sok a változás következett be,

háttérbe szorítva a párton belüli fő kihívóját, Zbigniew Ziobrot. A fenti kijelentés dinamikája valójában a belpolitikából ered, hiszen ezt egy lengyel újságnak mondta, amely lengyel közönséggel rendelkezik. 

Tehát ez inkább belpolitikai kommunikációs trükk volt? 

Természetesen, ennek a kijelentésnek belpolitikai fókusza volt, amely a lengyel helyzetre reflektált. 

Amennyiben ez egy valós fenyegetés, nem jelent ez konfliktust a közép-európai régió és déli államok között? Az európai uniós költségvetésnek és helyreállítási alapnak a fő haszonélvezői a déli tagállamok, akiknek sürgősen szükségük van a pénzre, Orbán Viktor és Mateusz Morawiecki pedig nyáron még a déliek iránt tanúsított közös európai szolidaritásról beszéltek. 

Most sincs sok együttműködés észak és dél között.

Gazdasági értelemben igen, de politikai értelemben is? Salvini és Orbán nagy barátok, az olasz jobboldal a lengyel a jobboldal szövetségese is. 

Salvini többé már nem számít a politikában, megbukott. Az általa vezetett politikai erő is folyamatosan veszít az erejéből, miután kikerültek a kormányból. Még csak potenciális vezetőként sem hivatkozhatunk rá a jelenlegi helyzetben. Olaszország sok szempontból érdekes, hiszen szeretnének új csatornákat és együttműködéseket kiépíteni Közép-Európával, mivel realizálták, hogy mennyi lehetőséget szalasztottak el a múltban és mekkora a térség potenciálja. A franciákat nem lehet teljesen a déli tagállamokhoz sorolni, de részét képezik a mediterrán egységnek, ezért érdemes megemlíteni őket, hiszen Párizs is szeretné szorosabbra fűzni az együttműködést a régióval. Sok lehetőséget hagytak ki a múltban, a német és osztrák befektetési sikerek pedig egyfajta motivációt jelentenek számukra. Egy esetleges vétónak természetesen lenne politikai visszhangja, de legyünk reálisak, ha nem is lesz azonnali költségvetés, de lesz előzetes költségvetés, a kifizetések pedig idővel megérkeznek. 

Wojciech Przybylski

Lengyelországnak mennyire fontos az uniós pénz? 

Ennél a kérdésnél lehet arra következtetni, hogy Kaczyński kijelentése inkább blöff volt, mint komoly fenyegetés. A déli tagállamoknak kell a pénz, ezzel pedig Lengyelország sincsen másképpen, hiszen a lengyel uniós támogatások nagy része mindig hosszú távú befektetésekbe kerül. Igaz sosem tudhatom, mire készül Kaczyński, a politika labirintusa bonyolult. Azt is fontos megérteni Közép-Európának, hogy hova szeretne tartozni; északhoz vagy délhez? Az északi blokk egy gazdag, innovatív és jóléti modellje Európának, amíg a déli blokk túlszabályozott, túlcentralizált és nem hatékony. Nem mindegy, hogy az állam és a lakosai mennyire motiváltak, mennyire szeretnek dolgozni és mennyire támaszkodnak az uniós forrásokra, azoknak milyen hatékony a felhasználásuk. Egy nemzet vagyona és gazdagsága csakis munkával épül fel. 

Hová helyezné a visegrádi négyeket ebben a felosztásban? 

Ez egy stratégiai dilemma, hiszen szerintem a V4-ek szövetsége is pengeélen táncol ebben a kérdésben.

és igyekszik magát pozícionálni az északi blokk irányába. 

Véleménye szerint milyen a jogállamiság helyzete Lengyelországban? Vannak valós fenyegetések, vagy ez csak politikai kardcsörtetés Brüsszel és Varsó között. 

Jelenleg kettő dolog történik. Egyrészt van egy intézményi válság, amely miatt Lengyelország arra az útra lépett, amelyen a bíróságok tekintélyét és döntéseit aláásták. Az első és legfontosabb az európai uniós kiadatási záradék, amely alapján egy ország megtagadhatja a kiadatást, ha nem bízik a másik tagállam bírósága általi helyes és igazságos elbírálásban. Ez az egyik alapja a közös joganyagnak. A bizalomhiányból eredő másik hatalmas veszteség a gazdaságban mérhető. Tegyük fel, hogy egy, a lengyel kormánnyal szembenálló cég úgy érzi nem bírálták el helyesen az ügyét: jogorvoslatnak nehezen van helye. 

A hétköznapi életre ez milyen hatással van? 

A lengyel társadalom összeségében rájött, hogy a bíróságok igenis számítanak. A lakosság mindig elégedetlen a bíróságok teljesítményével és döntéseivel, a hatékonyság pedig sosem lehet elég jó – ez a múltban sem volt másképpen. A PiS kormányzásának köszönhetően azonban az emberekben realizálódott, hogy mennyire fontosak is a bíróságok. A bíróságok függetlensége mellett nem csak a fővárosban és a nagyvárosokban tüntettek, hanem sokszor vidéken is. Az emberek megszeretnék védeni a bíróságokat, ez pedig precedens nélküli. Véleményem szerint a bírók részéről is érezhető egyfajta változás, ugyanis régen az állampolgárok fele intézett kommunikációt csak hivatali tehernek tekintették, azonban a bizalomvesztés őket is felébresztette. A lengyelek megértették, hogy

– ahogyan a jogállamé is. 

Európai szinten a másik legforróbb téma az uniós hétéves büdzsé és a helyreállítási alap pénzösszege. Lengyelország nagy nyertese a 2021-27-es költségvetésnek és helyreállítási alapnak: 124 milliárd eurót kap, amely hitellel együtt 160 milliárd. Magyarország azonban nem lehet feltétlenül boldog az összeggel. Hogyan lehet a politikai egységet – gondolok ezalatt a visegrádi szövetségre – ilyen különbségekkel egyben tartani?

Lengyelországban az az alapvetés, hogy az európai uniós források – legyenek azok kohéziós források vagy strukturális alapok – befektetési pénzek. Befektetünk, fejlesztünk, amely idővel profitot termel. Ha a lengyel befektetéseket vizsgáljuk, a projektek nagy része mindig megtérül és gyarapítja a befektetőket, segítve ezzel a közös európai gazdasági fejlődést. Amikor csatlakoztunk az Európai Unióba, le kellett számolnunk azzal a paradigmával, hogy az uniós pénzek adományok és szabadon elherdálhatóak, valamint nem arra valók, hogy a szegények szociális helyzetét javítsák megtérülés nélkül. Akkoriban az Európai Bizottság javaslata is az volt – amely a lengyel politikával azonos –, hogy

Lengyelország napjainkban fejlődik, hosszú távon pedig szintén jól alakulnak a számok. Nem hinném, hogy az uniós hétéves büdzsé és a helyreállítási alap vitái akadályokat képeznének a visegrádi országok között. A lengyel álláspont jelenleg az, hogy ezeknek az uniós pénzeknek a befektetése nemcsak belföldön, hanem a Három Tenger Kezdeményezés országain belül is meg fog valósulni. A visegrádi országoknak a Három Tengeren keresztül össze kell kötniük északot és délt. Sokat fejlődtünk a kontinens nyugati feléhez képest, de mind a térség dinamikája, mind a politikai érdek azt kívánja meg, hogy kapocs legyünk észak és dél között, helyi partnerségeket és regionális együttműködést kialakítva. Ha az egyik gazdaság növekszik, a másik gazdaság is növekszik; ha Lengyelország prosperál és befektet, akkor a térség is jól jár. 

Varsó fejlesztené Budapestet? 

Magyarország egy nagyon különleges helyzetben van. Az 1990-es évek elején Magyarország társadalmi és gazdasági tekintetben példa volt a régióban, a lengyelek is magyar modellt igyekeztek követni. Ha ma a számokat nézzük, Magyarország szintén fejlődik, de messze nem olyan mértékben, mint amire lehetősége lett volna – Lengyelország átvette a régiós vezető szerepet. 

A Három Tenger Kezdeményezés az Adriai-, a Balti- és a Fekete-tenger között fekvő 12 ország együttműködése (Wikipédia)

Orbán Viktor nemrég azt nyilatkozta, hogy Lengyelország lehet a következő évtized Németországa – sikeres gazdaság, töretlen fejlődés. Mit gondolsz erről a kijelentésről?

Mindegyik ország hasonlítja magát valamelyikhez. Örülök, hogy a magyar miniszterelnök ennyire heves és támogató érzelmekkel visel a lengyelek iránt. Hogy valóban Németország szeretnénk-e lenni? Nehéz megmondani. Az biztos, hogy az emberek német fizetéseket szeretnének. Az is biztos, hogy a német nyugdíjjal is elégedettek lennének. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy

Mi, lengyelek máshogyan szervezük hétköznapjainkat, a gazdaságunkat, a politikánkat. Németországgal nagyon erős gazdasági kapcsolatok kötnek minket, ebben a tekintetben mindegyik régiós állam egy kisebb Németország a nagymértékű német befektetések miatt. Magyarország úgy látná a lengyeleket, mint a jövő németjeit? Ebben az esetben ugyanis érdemes lenne megkérdezni Orbán Viktortól, hogy ugyanazt a mennyiségű gazdasági beruházást szeretné-e látni Varsó részéről Magyarországon, mint amennyit jelenleg kap Budapest Berlintől. Szerintem a lengyel-magyar együttműködésben és gazdasági expanzióban nagy lehetőségek rejlenek. 

Milyen a lengyelek Orbán Viktorról alkotott képe? 

Vegyes. A lengyelek szeretik a magyarokat, ezért Orbán Viktor a lengyeleknek általában szimpatikus. Ezt a képet ugyanakkor bizalmatlanság is árnyalja a Jarosław Kaczyńskival ápolt kapcsolat miatt,

Az Orbán Viktorról alkotott lengyel képet nagyban meghatározza az, hogy a magyar miniszterelnök milyen politikusokkal ápol kapcsolatokat. Amikor Donald Tuskkal jó volt a viszony, jobb volt a megítélése is; azonban jelenleg a lengyelek nagy részében disszonanciát vált ki az Oroszországgal és Kínával ápolt szoros viszony. A lengyel közéletben Moszkva és Peking no-go zóna. 

Ön bővítené a visegrádi négyeket? 

Ha arra gondol, hogy V5-re vagy V6-ra kellene bővíteni a szövetséget, akkor nem lennénk többet V4. A visegrádi négyek célja egy évtizeddel ezelőtt nem csak a négy ország kapcsolatának szorosabbra fűzéséről szólt, hanem arról is, hogy mint szövetségi rendszer fognak a külvilággal kapcsolatokat létesíteni. A Három Tenger Együttműködés szintén összekapcsolja a régiónkat V4 hangsúllyal, hiszen a V4-ek célja mindig a régió fejlesztése és erősítése.

A szerző a Mandiner munkatársa és az MCC Fellowship Program keretén belül tölti ösztöndíját a Wacław Felczak Lengyel Magyar Együttműködési Intézetben, Varsóban.