Orbán úgy próbál a kudarcból kimenekülni, hogy Zelenszkij és Ukrajna ellen uszít
Megpróbál világpolitikai tényezőnek látszani, de ez nem sikerül.
Az Európai Bizottság csak a fejlettebb országok adófizetői által nyújtott hatalmas támogatásokat vonná meg.
„Hosszú évek óta halljuk Orbántól és a Fidesz többi politikusától és propagandistáiktól, hogy Brüsszel az új Moszkva. Holott a látszólagos hasonlóság mögött alapvető különbség húzódik meg, két tekintetben is. Ne tagadjuk persze, hogy van az Orbán által vont párhuzamnak némi alapja: a Szovjetunió vezetői is normákat kértek számon a többi szocialista ország vezetőin, aminek leginkább nyilvánvaló példáját 1968-ban, a prágai tavasz esetében láttuk, mi, akik már akkor felnőttként követtük az eseményeket. A Varsói Szerződés többi tagállamának vezetői a fegyveres beavatkozást megelőzően a »varsói levélben« sorolták fel, mi mindenben térnek el Csehszlovákiában a »párt vezető szerepére« épülő kommunista rendszernek a »szocialista táborban« érvényes szabályaitól. Igen, ez hasonlít arra, ahogy az Európai Unió intézményei az unió normáit kérik számon az azokkal szembemenő lengyel és magyar kormányon.
Az Orbán által vont párhuzam mégis hamis. Először is természetesen azért, mert a demokratikus Magyarország a rendszerváltást követően saját, népszavazással is kifejezett elhatározásából csatlakozott az Európai Unióhoz, elfogadva annak egész szabályrendszerét. A kommunista rendszer szabályrendszerét ezzel szemben katonai erővel, a kommunista pártok hatalmi monopóliumát ezen felül meghamisított választásokkal kényszerítették rá a jaltai osztozkodást követően Magyarországra és a többi kelet-közép-európai országra.
Másodszor azért hamis az Orbán által vont párhuzam, mert egészen mást kér számon a brüsszeli bizottság, mint egykor a Szovjetunió Kommunista Pártjának Politikai Bizottsága. Az 1956-ban Hruscsov, 1968‑ban Brezsnyev által vezetett testület a nemzetközi szinten működtetett diktatúra normáit kérte számon a magyar, illetve a csehszlovák pártvezetésen: miért nem érvényesítik következetesen »a párt vezető szerepét«, miért hagyják, hogy az egypártrendszert megszüntessék, mint Magyarországon 1956-ban, vagy fellazítsák, teret engedjenek a párttól független szerveződéseknek a közéletben, s magának a pártnak működését tegyék demokratikusabbá, mint Csehszlovákiában 1968-ban. Azért támadták azt, ami 1956-ban Magyarországon, illetve 1968-ban Csehszlovákiában elindult, mert 1956-ban szabaddá, 1968-ban szabadabbá próbálták tenni a magyarokat, illetve a csehszlovákokat. Az Európai Bizottság ma éppen az ellenkezőjét kéri számon a lengyel és magyar kormányon a kötelezettségszegési eljárásokban, a hetes cikkely szerinti eljárásokban vagy legutóbb a jogállamisági jelentésben: miért bontja le a jogállam olyan biztosítékait, mint a független igazságszolgáltatás, a szabad sajtó, a független közmédia, az emberi jogok érvényesülése, vagyis miért veszi el a jogállami biztosítékok lebontásával a lengyelek, illetve magyarok 1989–90‑et követően kiharcolt szabadságát. Ezt az alapvető különbséget mossa el a hamis párhuzammal Orbán.
Harmadszor azért hamis a párhuzam, mert a Szovjetunió »testvéri tankokkal«, katonai beavatkozással kényszerítette Magyarországra, illetve Csehszlovákiára a kommunista rendszer helyreállítását, míg az Európai Bizottság és a tagállamok többsége csak a fejlettebb országok adófizetői által nyújtott hatalmas támogatásokat vonná meg.”