Amihez eddig nyúltak, abból a végén leginkább stadion lett

„Az elmúlt egy évvel a budapestiek nyertek?

Ők biztosan, szerintem nagyon sokat, igen. Több ezer fát megmentettünk a kivágástól, mert olyan beruházásokat örököltünk meg, amiket át kellett gondolni. És azért említem ezt az apróságnak tűnő dolgot, mert ebben testesül meg a szemléletváltás, amit elértünk. Eddig úgy tervezték a beruházásokat, hogy nem volt fontos a zöld szempont. Mióta itt vagyunk, kiderült, lehet ezt másként is. Egy vezetési modell és stílus változott, aminek lényege, hogy a város ügyeibe bevonjuk a budapestieket.

A lakosság hány százalékát tudták ezekkel a programokkal elérni?

Ha összeadom az összes projektünket, több százezres a nagyságrend. A Nagykörútról például ötvenezer ember mondta el a véleményét. És elindult a részvételi költségvetés is, ahol minden budapesti tud dönteni arról, hogy az egymilliárdos keretet mire költsük. És a szemléletváltás terjedni látszik, imádom például amikor fideszes politikusok közösségi tervezésről beszélnek mostanság. Szerintem eddig azt sem tudták, mi az. 

De akkor jön majd postán a részvételi költségvetés, mint a nemzeti konzultációnál?

Nem. A nemzeti konzultáció arról szól, hogyan manipulálják az embereket leegyszerűsítő kérdésekkel. A részvételi költségvetés viszont arról szól: mondd el, ha van ötleted. Hogy ez megalapozott legyen, ezért mi kifejezetten összetett problémákat osztunk meg a fővárosiakkal, és próbálunk árnyalt döntéseket hozni. Itt nincs fekete és fehér. Itt minden zöld.

Ez az MSZP-nek nem biztos, hogy tetszene…

Jó, akkor piros is és fehér is. És zöld.

Egy éve, az átadás-átvételnél az elődje, Tarlós István mosolyogva lapogatta a hátát, a kormány pedig együttműködést ígért, sőt azt is, hogy a főváros mindent megkap, amit Tarlósnak megígértek. Megkapott?

Hát nem. A főváros által az államnak fizetendő szolidaritási hozzájárulás Tarlós idején 10 milliárd forintban volt maximalizálva, most 30 milliárd forint. Döntés volt arról, hogy a kormány kifizeti az előző városvezetés által megrendelt troli- és villamosbeszerzések költségeit, ez egyelőre sehol nincs. Van hatmilliárdos ígéret a Lánchíd felújítására, de kormányhatározat még mindig nincs róla, pedig februárban ígérték. Szóval kicsit elszálltak a levegőbe ezek az ígéretek. 

Nem változott ez a múlt heti kormány-főváros egyeztetésen? 

A kormány most azzal akar nagyvonalúnak tűnni, hogy ők akkor majd átveszik a feladatokat a fővárostól. Ezzel mintha gyámság alá akarná vonni a várost. Tavaly pont ez ellen szavazott a budapestiek többsége. Másrészt szerintem sem a kormánynak, sem a fővárosnak nincs pénze, az adófizetőknek van, közülük legnagyobb arányban a budapestieknek. Budapesten úgy és azt kell fejleszteni, amire a budapestiek felhatalmazást adtak a megválasztott városvezetésnek. A pénzből, amit a kormány elvesz Budapesttől, nagy kegyesen a fővárosban akar maga költeni a kormány, nyilván nem függetlenül a hozzájuk kötődő nagyvállalkozók anyagi érdekeitől. Elég átlátszó politika, hadd ne kelljen lelkesednem érte. Arról nem is szólva, hogy amihez eddig nyúltak, abból a végén leginkább stadion lett, vagy valamilyen presztízsberuházás, az is túlárazva. Szóval, a bizalom helyreállításához a sok politikai lózung helyett bizonyítani kellene.”