Miközben színpompát, szabad önkifejezést hirdetnek, szürke egyhangúságot terjesztenek.
„Bevallom, végtelenül szomorú vagyok, ha a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül kialakult jelenlegi áldatlan helyzetről olvasok, értesülök. Azért e szomorúság, mert újra csak azt látom, hogy az ügyet szépen zsákutcába terelik. Miközben vizet – tolerancia, nyitottság, autonómia, függetlenség, szabadság – prédikálnak, bizony bort – zártság, kirekesztés, önhittség, agresszió, kioktatás, megbélyegzés – isznak. Miközben színpompát, szabad önkifejezést hirdetnek, szürke egyhangúságot terjesztenek. A Magyar Teátrumi Társaság is azért jött létre annak idején, mert az akkori Színházi Társaság zártsága már elviselhetetlen volt egy másik ízlésben alkotóknak, másik világban reménykedőknek.
Isten látja a lelkemet, szeretnék segíteni az egyetem polgárainak, vezetőknek, tanároknak, hallgatóknak. Mert ahogy mondani szokták, a művésznek kérdéseket kell feltennie. Hát legyen. Kérem, a hirtelen agresszió helyett próbáljanak a válaszokon őszintén elgondolkodni. Csak ennyit kérek. Lássuk.”