A Másik Magyarország ezzel bemutatkozott és talán mindent megváltoztat.
„A megjelent budapestiek és vidékiek azt demonstrálták, hogy ha fejre is állnak az állampárt erőszakos, suttyó, csak az einstandolást ismerő haszonlesői, a normális, szelid, kulturált és szolidáris Másik Magyarország igenis létezik.
Sőt nemcsak úgy elvontan létezik, hanem képes lényegében pár óra alatt fizikailag összehozni egy szinte soha nem látott tömegrendezvényt, erőszak, sőt az autóforgalom megakasztása nélkül elfoglalva a város belső részeinek több négyzetkilométerét, 100 utcát elfoglaló utcabállá varázsolva egy magától csak simán kellemes, napos vasárnap délutánt.
De az esemény nemcsak a kormányoldalnak üzent. Nehéz volt nem észrevenni, hogy amint nem nyomasztó DK-sokat meg jobbikosokat kellett nézni és hallgatni, hanem az elégedetlen civil tömeg nyilvánult meg, mekkorát emelkedett a színvonal. Ilyen európai értelemben vett európai hangulatot én az utóbbi tíz évben a CEU-s demonstrációkon és a netadóson kívül kizárólag az MTA kutatóinak Roosevelt téri tüntetésén tapasztaltam, és ott is az volt a siker egyik kulcsa, hogy a pártok nagyjából távol maradtak és a passzátszelet a kutatók fújták.
Az egyetemisták által klasszul kitalált és megszervezett, a résztvevők által pedig élettel megtöltött esemény nagyjából azt üzente, hogy “leszarunk titeket, vannak nálatok sokkal fontosabb dolgok is”. Főleg persze a Fidesznek, de alapvetően azért minden politikai erőnek.”