Mi közünk van ahhoz, hogy Izrael mekkora?

„A saját biztonságára figyeljen. Védje meg a határait, a népességét. Jó, ha segít a palesztinoknak, ahol tud, de nem kötelessége más népek életét eligazgatni. Arra ugye ott vannak ők maguk. Izgalom járja be, nemcsak Európát, a fél politikai, akadémiai és médiavilágot: súlyos jogsértés készülődik, ideje hát megint petíciózni, kicsit verbálisan fenyegetőzni, a grundon golyózó fiúk háta mögé állni, nem einstandolva, de azért lábunkat megvetve jelezve, hogy itt vagyunk, figyelünk. Mi, européerek. Megkérdőjelezhetetlen rendfenntartói igazunk teljes tudatában.

A hallatlan jogsértés, ami készül, nem regionális háborús mozgósítás, nem idegen ország félszigetének elfoglalása, nem etnikai tisztogatás, nem vallási kisebbség lágerbe zárása, mindez még nem lépné át az Európai Unió ingerküszöbét. Ami átlépi, az ez: Izrael azt tervezi, hogy magához csatolja a ciszjordániai zsidó telepeket, ami a vonatkozó terület kevesebb mint harmada, plusz a Jordán völgyét, hogy legyen védhető keleti határa.

Az izgalom tárgya jól illeszkedik abba a, na jó, nevezzük narratívának, amely szerint Európának valamilyen okból spéci felelőssége, sőt kötelessége megszólalni izraeli-palesztin ügyben, óva intve a zsidó államot a felelőtlen, túlreagáló, nacionalista, stb. lépésektől. Nyilván történelmi okokból, de főleg a német értelmiségi szeretné negyven éve megoldani az izraeli-palesztin problémát, és bár nézetei már rég nem ’68-asok, ez ügyben valamiért kitart. Van ugyanis egy dogma, egy megkérdőjelezhetetlen axióma, az ún. »kétállami megoldás«, amelytől eltérni olyan súlyú vétség, ami több évi halmozott petíciózást von maga után, sérelmére.”