„Ettől a bejegyzéstől nem leszek népszerű, de vállalom.
A mai napon 199 országgyűlési képviselő közül egyedüliként szavaztam a 13. havi nyugdíj ellen. Azért tettem így, mert ez meggyőződésem szerint ellentétes a magyar ember érdekével, így a nyugdíjasokéval is. Indokaim a következők.
Normális összegű nyugdíjak, amiből meg is lehet élni, csak az aktív keresők adóbefizetéseiből finanszírozhatók. Ezért a költségvetés kiadási oldalából elsősorban őket kell segíteni, hogy nőni tudjon a bevételi oldal, amiből aztán lehet nyugdíjakat fizetni.
A koronavírus-járvány elhúzódó gazdasági válsággal fenyeget. Ilyen kiélezett helyzetben még fontosabb, hogy a munkaképes korúak állását megvédjük; azoknak pedig, akik elveszítik, segítsünk újat találni.
Idős honfitársainknak nem könyöradományra van szükségük, ami ráadásul bármikor visszavonható, hanem kiszámítható és korrekt nyugdíjakra. Havonta, nem évente.
A 13. havi jutalom egy alapvetően igazságtalan nyugdíjrendszert konzervál, ahol hatalmas különbségek vannak a sok százezer forintos luxusnyugdíjak és a pár tízezres kisnyugdíjak között. Nem beszélve a rokkantnyugdíjasok 2012 óta tartó jogfosztásáról. Az egész felosztó-kirovó rendszert alapjaiban kell újragondolni és megreformálni.
Nehéz minderre nem úgy tekinteni, mint átlátszó szavazatszerzési kísérletre, amely az érintetteket kiszolgáltatja az aktuális kormányok kegyének, valamint a társadalom jelentős része ellenszenvének.
Mivel a családbarát intézkedések ellenére a demográfiai mutatóink továbbra is siralmasak, egyre kevesebb embernek kell majd egyre többeket eltartania. Ez még egy olyan ország esetén is fenntarthatatlan, ahol alacsony az elvándorlás, és mérsékelt a korrupció. Beláthatatlan következményekkel és társadalmi robbanással kell számolnunk.”