Tiszta udvar

„A kormányfő a különleges helyzetben arról értekezik, hogy az őszödi beszéd tizenvalahanyadik évfordulója van. És ettől a pillanattól kezdve nehéz szabadulni a képernyőtől. Az ember nem hiszi, amit lát: a járványhelyzet vitájában a miniszterelnök Gyurcsány egykori szavait idézi, hazudozásról beszél, programok eltitkolását veti a szemére, századszor, ezredszer, alighanem ezeket a gondolatokat mondta a földtörténeti devon hegyöklendezéseinek korában, hozzávetőleg 416 millió évvel ezelőtt. Hogy szemkilövetés. De később is, amikor a karbon kor idején, mintegy hatvanmillió esztendő alatt terült szét, ülepedett, vastagodott az a hatalmas szénmező, amiről a nevét is kapta. Már akkor is Gyurcsány volt az oka mindennek. Áll egy ember a korai földtörténet ködében a düledékeken, és arról beszél, hogy Gyurcsány kilövette az emberek szemét. Ne kérdezzük, miként történhet ilyen,  erre nincs semmilyen magyarázat. Amikor a kormányerő valamelyik embere fölemelkedik, hogy valami indokolt kérdésre válaszoljon, akkor nyomban szétcsúszik az idő és a tér összes koordinátája, és heveny gyurcsányozás kezdődik. Ebben a parlamenti ciklusban eddig jellemzően a fideszes Dömötör Csaba és a KDNP-s Nacsa Lőrinc szemkilövetőzött, most azonban Orbán  is beszállt. Nagyjából ezt kapja a lakosság, amikor belenéz a parlamenti közvetítésbe, és ha eddig nem kapcsolta ki a televíziót, akkor már nem is fogja: megdermed a látottaktól, a hazugságtól és félremagyarázástól.  Leblokkol, mint a fénycsóvába merevedett vadállat, moccanni nem képes, védekezni még kevésbé. Ezt látja, és ebben a bénult, cselekvési képességétől megfosztott helyzetben bármi lenyomható a torkán. Az is, hogy a korábban drasztikus ágyfelszabadítást meghirdető miniszter minden további nélkül kijelentheti, hogy ilyen utasítás nem adott, majd szimplán bemártja saját kollégáit, és ha már, akkor nem aprózza el: az egész orvosi társadalmat járatja le: »Nyilvánvaló, hogy nem én bonyolítok le százmillió orvos–beteg találkozót, hanem az orvosok – nyilatkozta saját Facebook-oldalán –, ők döntöttek tehát, saját felelősségük rajta, aki nem követte az utasításokat, nem volt összhangban saját hippokratészi esküjével.« Kásler szerint soha nem hangzott el olyan utasítás, hogy ágyakat kell kiüríteni. Nyilván nem vallja be soha, hogy szakmailag is, emberileg is hitványul viselkedett, ebben a kormányban ez nem divat. Igaz, a többiben sem volt az, de most nem azok kormányoznak, és amúgy is: az állampolgárnak egy határon túl teljesen mindegy, korábban mi volt: a politikusi hitványságnak örökös kárvallottja. Kásler Miklósnak meg saját tragédiája, hogy évtizedek munkájával szerzett szakmai hitelét nem egészen két év alatt rombolta le, és ehhez nem kellett semmi egyéb, mint hogy egy gyenge pillanatában Orbán lábaihoz dörgölőddzön. Ez a kormány elismerést vár mindenkitől, mondja a kormányfő, hiszen gyorsan reagáltak. Ugyan mire? Maszkviselés ügyében homlokegyenest az ellenkezőjét mondták annak, amit az egészségügyi világszervezet, az orvosi kamara meg a józan ész diktált, tesztek kérdésében szintén. Ma már kiderült, bár az idevágó kérdésekre az illetékesek nem hajlandók válaszolni, hogy egy csomó használhatatlan, rossz minőségű, szükséges alkalmazási utasítások vagy fordítások nélküli cuccot hurcoltak be a kormányzati diadallal fogadott, Kínából érkező gépek. A miniszterelnök áprilisban saját kezűleg paskolta meg a papírládákat, amelyek némelyikére Kína hivatalos nyelvén írták: egészségügyi használatra alkalmatlan. Az ezt firtató kérdésekre válasz nincsen. Március közepén a miniszterelnök kopogó magabiztossággal jelentette be, hogy a védekezéshez szükséges összes anyagi és technikai eszköz, szakmai felkészültség rendelkezésre áll. Ebből a szakmai felkészültség alighanem az egyetlen, ami rendelkezésre állt, már legalábbis orvosi szinten. Ezeket az orvosokat azonban még valamikor a korábbi évtizedekben oktatták, ami pedig a legfelső, miniszteriális szintet illeti, lásd mint fent. Aztán azt is mondta, nem segít az unió, a türk tanácshoz fordul. Tény, hogy az uniótól jön támogatás, a türk tanácsról nem sokat tudni.

De ha valóban rendelkezésre álltak anyagi erőforrások, akkor vajon miért nem kapták meg a kórházi ápolók mind a mai napig a beígért ötszázezer forintot? A legújabb verzió szerint majd a Semmelweis-napon. Ugyan miért, ha egyszer rendelkezésre áll? Mit látott ezzel kapcsolatban Orbán, amikor naponta produkálta magát a kórházakban? Hogy olyan jól állnak anyagilag a magyar ápolók? A kormányfő korszakos bejelentése szerint mindenkinek, aki a járvány miatt elvesztette állását, lesz új állása, akár úgy is, hogy az állam szervezi. Túl azon, hogy munkahelyeket ne az állam biztosítson, fogadjuk el, hogy vészhelyzetben lehet. De vajon miért kell előbb elveszteni, hogy újat kapjon – az államtól. Más országokban tényleges anyagi támogatást kaptak a bajba jutottak, itt megint előkerült az a már korábbról ismerős, gyalázatos modell, amikor ilyen-olyan szabályozás következtében állástalanná lett emberek ugyanazt a munkakört mint közmunkások töltik be – kevesebbért. Ha a miniszterelnök erre gondolt, akkor az nem segítség, hanem szimpla becstelenség, ami aztán a végtelenségig fokozható, például azzal, amit örökös belügyminisztere, az újabban már egészségügyi átvilágítóvá avanzsált becsvágya lengetett be: csak annak jár közmunka, akinek rendezett az udvara.

Ha eddig a pontig eljutottunk, kimondható, amit pedig hazaszerető ember nehezen tesz. Hogy ebben a kormányban nem csupán egyik vagy másik kormánytag aljassága nyilvánvaló, hanem, ne legyen kétség: ebben a kormányban bármilyen szerepet vállalni becstelenség.”