Mélyen erkölcstelen Soros örökkötvénye

„Úgy tűnik, hogy Soros Györgynek mindenről az jut eszébe, hogy az Európai Unió nagy összegű kölcsönt vegyen fel. Ezt láttuk az európai migrációs válság esetében, ezt tapasztalhatjuk most a Covid–19-pandémia esetében is. Szerinte az Európai Unió »könnyen, gyorsan és olcsón« hozzájuthat ezermilliárd euróhoz, ha örökjáradék-kötvényt bocsát ki. A tőzsde­spekuláns félszázalékos kamatfizetést javasol, ami azt jelenti, hogy ezermilliárd euró után az Európai Uniónak az idők végezetéig évente ötmilliárd eurót kell fizetnie a kötvényt megvásárló hitelezőknek.

Napjainkban az államkötvények útján történő hitelfelvétel erkölcsi szempontból semleges cselekedet. Azonban ez a rendkívüli javaslat morális kérdéseket is felvet. Minden államkötvény a tartós eladósodás súlyos kockázatát hordja magában. Az adósság biztos, miközben a remélt gazdasági, társadalmi, járványügyi megújulás vagy sikerül, vagy nem. Az utóbbi esetben az adott állam sokkal rosszabb helyzetbe kerül, mintha nem vett volna fel hitelt. Tehát míg a klasszikus államkötvények esetében a hosszú távú eladósodás esetleges, addig az örökkötvények esetében ez előre látható és szükségszerű.

A klasszikus államkötvények esetében a kötvényt kibocsátó, majd visszavásárló állam, illetve társadalom döntően ugyanazokból a természetes személyekből áll. Azaz a hitelt felvevő és élvező emberek alapvetően ugyanazok, mint akik a futamidő végén törlesztik a hitelt. Ezért itt nem merül fel a másoknak okozott szándékos károkozás kérdése, mivel nemcsak jogi, hanem erkölcsi szempontból sincsenek »mások«. Egészen más a helyzet azonban a végtelen futamidejű államkötvények esetében. Itt már egyértelmű különbség van a hitelt felvevő és élvező, illetve a hitelt csak törlesztő generációk között. Amikor az Európai Unió örökkötvényt bocsát ki, akkor azonnal nagy összegű pénzhez jut, amit az aktuálisan létező generációk élveznek, miközben ennek az élvezetnek a költségeit ráterhelik a jövő generációira. Ez nyilvánvalóan ellentétben áll a fenntartható fejlődés eszméjével, amely azt hangsúlyozza, hogy a jelen igényeinek kielégítése nem foszthatja meg a jövő generációit a saját szükségletei kielégítésének lehetőségeitől.

Az örökkötvény azonban nemcsak a fenntarthatósággal, hanem a klasszikus liberális felfogással is szemben áll. Ugyanis ez egy olyan pénzügyi konstrukció, amelynek során mi (az Európai Unió aktuális generációi) másoknak (az Európai Unió jövő generációinak) előre láthatóan, biztosan és szándékosan kárt okozunk. A másoknak való szándékos károkozás pedig nyilvánvalóan erkölcstelen viselkedés.

”