Külpolitikai értelemben is szülessen meg Európa!

„Minden máshogy fog kinézni körülöttünk. Teljesen átalakul Európa nemzetközi környezete, hiszen a járvány Pekingben, Washingtonban és Moszkvában is felforgatja a helyzetet – vagy éppen felgyorsít régóta lappangó folyamatokat.

Az Egyesült Államok külpolitikájának már ismerjük a sarokpontjait. George Bush alatt az iraki kalandba belefáradt, onnan kivonulni igyekvő ország elkezdett újra Ázsiára koncentrálni. Nem állta útját az orosz csapatok grúziai bevonulásának sem. Európa már nem az ő ügye volt. Ehhez Barack Obama hozzátette a magáét: onnantól a Közel-Kelet sem volt az ő ügyük, hiszen az elnökségének egyik legnagyobb horderejű döntése az volt, hogy nem volt hajlandó a földhöz szögezni Bassár el-Aszad légierejét. Még annak ellenére sem, hogy a szíriai rezsim kémiai fegyvereket vetett be. Körülberül 15 éve már, hogy az Egyesült Államok nem akar többé a világ csendőre lenni.

Az újraindításra váró gazdaság, az egekbe szökő államadósság, a januárig meghozandó kemény politikai és költségvetési döntések terhe alatt biztosan nem az Egyesült Államok következő elnöke lesz az, aki újra szélesre tárja az amerikai védőernyőt Európa fölött.

Éppen ellenkezőleg: Akár Joe Biden lesz, akár újra Trump, esetleg valaki más lesz az új elnök, még inkább össze kell csuknia a védőernyőt. Hiszen más lesz a fontossági sorrend: takarékoskodnia kell, és talán még az az ötlet is megkísérti, hogy kiegyezik Oroszországgal, abban a reményben, hogy meg tudja állítani az oroszok közeledését Kínához.”