Az ellenzék női rohamosztagosai

„Manapság minden alkalomra jut egy kínos előadás. Mondjuk, legalább ebben sikeresek, hiszen tényleg figyelemmel kísérjük, sőt kíváncsisággal vegyes viszolygással nézzük végig a ténykedésüket. Ezúttal az ellenzék női képviselői vezényelték a tamtamot.

Nem meglepő ez, hiszen az évek óta tartalom nélküli, álhíreket terjesztő és hangzatos szalagcímek mögé bújó ellenzék gyakorta szereti előtérbe helyezni a női rohamosztagosait. Ez persze nem baj, derülten szoktuk figyelni, ahogyan visszacsapódnak az ajtóról, fetrengenek a földön, könnyeiket visszanyelve adják elő a beszédeiket, fehér sapkában kórusgyűlölködést tartanak, vagy éppen báboznak egy kicsit a parlamentben. Persze azért értetlenül állunk a nemi jellegük előtérbe helyezése előtt, hiszen ők ugyanazok, akik állandó szexizmussal vádolják meg a férfiakat, és rendszeresen kikérik maguknak, hogyha nőként beszélnek róluk, miközben arra is volt már példa, hogy az anya szó használata ellen indítottak hadjáratot. Éppen ezért maradjunk annyiban, náluk sosem lehet tudni, mikor beszélhetünk róluk nőként és mikor nem. Mivel én is nő vagyok, ezért engem talán szexizmussal nem vádolhatnak meg, maximum az agymosott, aljas, náci és/vagy propagandista jelzőket aggatják rám, ezt meg már megszoktam, így térjünk a lényegre.

Az, hogy fegyverként használják a nemüket, miközben hisztériáznak amiatt, ha valaki meg meri említeni, hogy talán nőként illene viselkedniük az ülésteremben, a legszánalmasabb húzások egyike. Az pedig, hogy tudatosan elhallgatják az isztambuli egyezmény gender- és menekültlobbis kitételeit, miközben könnyes szemmel előadják, hogy minden férfi potenciális asszonyverő, az tényleg a legalja. Annak a kitételnek, hogy »nem azok a társadalmilag kialakult szerepek, viselkedési formák, tevékenységek és jellegzetes tulajdonságok, amelyeket egy adott társadalom a nők és a férfiak tekintetében helyesnek tekint« pontosan milyen köze is van a nők elleni erőszak felszámolásához? Ehhez hozzájön a 60. cikk, amelyben a menedékjog iránti kérelem nemi alapon történő elbírálásáról értekeznek. Ha pedig a kettőt együtt nézzük, akkor itt bizony nem biológiai, hanem társadalmi nemekről van szó. Tehát, egy magát az adott helyzetben éppen nőnek valló gazdasági migráns, aki egyébként férfi, simán hivatkozhatna erre a kitételre, és meg lenne kötve az eszement libsi jogalkotás miatt az országok keze. Kérdezem tehát még egyszer, ez pontosan hogyan szolgálja az erőszak elleni fellépést? Az ellenzéki politikusnők mit is szeretnének a kánonban előadott hisztijükkel elérni?”