Hogyan (ne) csináljunk ellenzéket
Rendszeres szokásunk volt korábban tanácsokat adni az ellenzéknek, hogyan igazgassák saját magukat, hogy ha nem is kedvelhető, de tűrhető szereplői legyenek a magyar közéletnek.
A vészhelyzet és rendkívüli állapot korlátlan idejű meghosszabbítása lényegében nyitott kapu a totális diktatúra felé.
„Orbán beszéde, amely a korlátlan idejű felhatalmazási határozat elfogadásával kapcsolatos ellenzéki tiltakozásokra adott válaszként hangzott el a múlt héten magyar országgyűlésben a maga – meglehet, szándékos – önellentmondásaival vált, a szövegértés logikáját is becsapó igen kétséges szónoki teljesítménnyé.
Előre bocsájtva: az ellenzéki tábor ennek fényében, illetve Orbán eddigi politikai tevékenysége, manipulációi, köpönyegváltásai és a hatalomhoz való kényszeres ragaszkodása miatt, joggal érzi úgy, hogy egy ilyen korlátlan idejű felhatalmazás elfogadhatatlan. Hiszen a törvénnyel kvázi időhatár nélkül kap a miniszterelnök lehetőséget a rendeleti kormányzásra, azaz a járvány miatt indokolt vészhelyzet és rendkívüli állapot korlátlan idejű meghosszabbítására, amely nem csupán aggályos a magyar demokrácia romokban lévő maradékára nézve, de lényegében nyitott kapu a totális diktatúra felé.
Orbán azzal nyugtatja az ellenzéket és az ország lakosságának kritikára is hajlamos részét, hogy ő ezzel a felhatalmazással nem elvenni akarja a magyar országgyűléstől azt a jogot, hogy az a szükséges kontrollt továbbra is gyakorolhassa a kormány felett, hanem éppen ellenkezőleg, Orbán sajátos interpretációja, helyzetelemzése szerint erre most nyílik igazán lehetőség, hiszen az Országgyűlés bármelyik nap vissza is veheti tőle ezt a felhatalmazást.”