Ilyenkor nem sóhajtozik nagyokat az európai leadership

„De vajon miért nem beszél senki Emmanuel Macron Franciaországáról? Miért olyan evidens, hogy – amikor egy törvényelfogadásra csekély esély mutatkozik – az alkotmány 49.3-as cikkelye vagy a rendeleti úton való elfogadás a bármikor bevethető, biztos recept? Teljesen természetes, hogy a tömegtüntetéseket kiváltó intézkedések sora (munka törvénykönyve-, vasúti és nyugdíjreform stb.) a parlamentet megkerülve, rendkívüli törvénykezéssel kerül elfogadásra? Persze, valóban gyorsabb előbb egy felhatalmazási törvényt elfogadtatni, majd pedig az összes többit, hiszen a törvénykezési procedúra eltarthat akár fél-háromnegyed évig is. És hát, mi tagadás, valóban sokkal kényelmesebb par ordonnance törvénykezni, amikor előre láthatóan szűkösen vagy egyáltalán nem lesz meg a szavazattöbbség az adott törvény elfogadásához (Michel Rocard 1988–91, François Hollande 2012–17). A demokrácia szabad értelmezésében ilyen esetekben mindenféle parlamenti vita nélkül (az ellenzék esetleges obstrukcióját is biztosan kivédve) iktatnak törvénybe kormányzati intézkedéseket. Van, ahol ezt is szabad – ilyenkor nem sóhajtozik nagyokat az európai leadership.

Orwell óta tudjuk, hogy mindig voltak és lesznek, akik az egyenlők között is egyenlőbbek, na de nyolcvannégy alkalommal rendeleti úton törvénykezni egy elnöki ciklus első két éve alatt nem túlzás kissé? Beszédes az is, hogy az Ötödik Köztársaság fennállása óta 1004 alkalommal került sor rendeleti úton való törvénykezésre, tehát az összes, De Gaulle óta ilyen módon véghezvitt törvényalkotás negyven százaléka szocialista hatalom alatt történt – dacára annak, hogy az eddig eltelt hatvankét év alatt alig egyharmadnyi időben volt baloldali irányítás alatt Franciaország.

Ezalatt az idő alatt hol voltak a demokrácia őrei? Hány nemzetközi állásfoglalás látott napvilágot, sürgősséggel elítélve Mitterrand, Hollande vagy Macron szégyentelenül autokrata kormányzását? Hány európai vezető, a közös európai értékeket máskor oly hevesen védelmező pártember sietett demokráciadeficitet, diktatúrát kiáltani Franciaországra, és az ország európai közösségből való kivetését sürgetni?

Kettős mérce? Nincs itt semmi új a nap alatt, kérem szépen.”