Az Orbán-kormány embertelen válságkezelési karaktere

„Emlékszünk még a régi »kevés, mint« kezdetű viccekre? Kevés, mint mackósajtban a brummogás. Kevés, mint erdőtűzhöz a vízipisztoly. Kevés, mint pilótakekszben a katapult. Az Orbán-kormány most egy újabb variációt kínál nekünk: kevés, mint magyar bértámogatás a munkahelymegőrzéshez.

Úgy tűnik, a kormány a munkahelyek megőrzését bértámogatás helyett inkább a munkáltató által egyoldalúan bevezethető kétéves munkaidőkeretre kívánja bízni. Ennek az a kegyetlen következménye lesz, hogy a járvány után újrainduló üzemekben nemcsak idén, hanem jövőre is éjjel-nappal túlórázni kell majd. A világon sehol sem próbálják úgy kezelni a válságot, hogy a dolgozók a jelenlegi kényszerpihenőjükért cserébe azután 1,5-2 évig rabszolgaként, szabadság nélkül dolgoztathatók.

Úgy tűnik, nem kívánt pénzt áldozni a kormány a munkájukat elvesztők kimentésére sem: marad a 36-90 napig járó nettó 72 450-120 750 forint közötti álláskeresési járadék. Utána nem marad más, csak a havi 22 800 forint foglalkoztatást helyettesítő járadék, vagy ha jut, a közmunka havi nettó 54 ezer forintért. S még a szerencsésebbekről beszélünk, hiszen akinek nincs legalább 360 nap bejelentett munkaviszonya, az egy forintra sem számíthat az államtól. Márpedig sokan nem voltak bejelentve azok közül, akiket most elbocsátottak a vendéglátóiparból, de a feketemunkával más ágazatok is érintettek. Mindez nagyobb nyomorúságot fog előidézni, mint azt most el tudjuk képzelni.

A kormány most nem akar költekezni, de nem volt ez mindig így! 2018-ban az EU még eljárást indított Magyarország ellen, mert jelentősen túllépte a középtávú költségvetési hiánycélt. Az Európai Bizottság azért bírálta a legfrissebb országjelentésében a magyar kormányt, mert akkor szórja a pénzt a gazdaság élénkítésére, amikor az amúgy is vágtat – ez hívják a közgazdász szlengben úgy, hogy »prociklikus politika«. »A költségvetés-politikai irányítás a gazdaságilag kedvező időszakokban a költségvetési tartalékképzés helyett a kiadások növelését és az adók csökkentését helyezte előtérbe« – figyelmeztette a kormányt az Európai Bizottság a jelentésében.

Aki a fellendülési ciklust még tovább fűti, annak nem marad pénze élénkítésre akkorra, amikor a ciklus már lefelé tart – ez a prociklikus politika hátulütője. Így nem, vagy alig marad mozgástér az érdemi válságkezelésre, a gazdasági válság egyre inkább elmélyülhet és szociális válsággal is társulhat.

A belső tartalékok hiánya azonban ellensúlyozható lenne külső források bevonásával, de a kormány nagyon tart az államadósság megnövelésétől. Orbán Viktor el is árulta, miért: szerinte pórul járnak, akik nagymértékben elkezdenek eladósodni, »később fel is lógatják azokat, akik ezt megteszik«.”