Valóban, az, hogy Románia és Bulgária, majd Horvátország csak később csatlakozott az Európai Unióhoz viszonylag előnyösebb helyzetet teremtett a számunkra. Így jelentős összeget sikerült a felzárkózásunkat szolgáló kohéziós és regionális támogatás céljára elérni. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy Nagy-Britannia 2020. február 1-jén távozott az Európai Unióból, akkor egyértelműen meg lehet állapítani, hogy most Magyarország helyzete a várható támogatások szempontjából nem annyira kedvező, mint amilyen az előző két ciklus alatt volt, hiszen a brexittel az Európai Unió harmadik legnagyobb befizetője lépett ki.
A Nagy-Britannia távozásával kiesett összeget miképpen lehet pótolni?
Az előző uniós parlamenti ciklus pénzügyi biztosa Günther Öttinger azt javasolta, hogy felezzék meg a veszteséget, azaz a felével csökkentsék a költségvetést, a másik felét pedig a bennmaradó tagállamok pótbefizetéssel térítsék meg. Ez az ötlet azonban nem kapta meg a szükséges támogatást. Az a kohézió barátainak elnevezett, 17 tagú csoport - benne Magyarország is -, amelyek a legtöbb pénzt kapják Brüsszeltől,- kijelentették, hogy ők hajlandók megemelni befizetéseiket, ha ezáltal biztosíthatják a korábbi támogatásokat, de a nettó befizetők elutasították a pótbefizetés gondolatát. Vagyis ez a pótbefizetés ezek szerint elmarad. Emellett az Európai Uniónak egyre több, égetően fontos új kihívással is szembe kell néznie. Az előző költségvetés elfogadása óta egyre sürgetőbbé vált a klímavédelem, és az új védelmi politika is többe kerül, hogy csak néhány dolgot említsek. Az éves költségvetésből 20 milliárd eurót ezekre az új prioritásokra kellene fordítani. Ezt nem a régi, bevált politikák - kohézió és az agrártámogatások - lefaragásával hanem új források bevonásával kellene biztosítani.