Bosszúállók Brüsszelben

„A Varsó elleni eljárást az előző Európai Bizottság indította, és azon belül is különösen a Soros Györggyel rendszeresen baráti beszélgetéseket folytató Frans Timmermans első alelnök személyes projektje volt a lengyelek támadása. A Magyarország elleni eljárást viszont az Európai Parlament kezdeményezte, és az orbánozásból politikai tőkét kovácsoló képviselők nem is szívesen engedik el maguktól a témát. A szabályok szerint az eljárásban már nincs szerepe az EP-nek, az érintettek pedig ezt elég rosszul viselik. Múlt hónapban az EP híres-hírhedt LIBE-bizottságában számolt be az eljárás állásáról a finn soros elnökség képviselője. Marja Rislakkit, a brüsszeli finn állandó képviselet vezetőjét egy sor követeléssel rohanták meg. Több képviselő is dicsérte, amiért az azóta válságba jutott finn baloldali vezetés nekiment Magyarországnak, de persze mindez számukra nem elég.

A francia zöldpárti Gwendoline Delbos-Corfield is hallatta a hangját, aki Judith Sargentinitől örökölte meg a magyar jogállamisági tárcát. Delbos-Corfield a magyar ellenzéki körökben hősnek számító holland kollégájának méltó utóda lett. Sikeresen bebizonyította, hogy többről van szó annál, mint hogy a Soros-civilek, az úgynevezett jogvédők és a magyar ellenzék tájékoztatása alapján Magyarországot a fasizmus barna mocsarába süllyedő országnak látja. Mindkettejükre igaz ugyanis, hogy az úgynevezett jogállamisági aggodalmakhoz vaskos ideológiai tartalom társul, Magyarországgal szemben elsősorban az a bajuk, hogy a kormány politikája nem illeszkedik a világképükbe. Orbán Viktor kormányfő a hasonló politikusokra utalt az idei tusványosi beszédben is, amikor azt mondta, a liberálisok gyűlölik a magyar kormányt, hiszen politikájával alapjaiban rengeti meg azt a szilárd nézetüket, hogy a liberalizmus a mindenkire vonatkozó univerzális jó.

Delbos-Corfield akkor szólta el magát, amikor a finn elnökséget további cselekvésre sürgetve kifakadt a nemzetállamok ellen. Szerinte ugyanis a renitensekkel szembeni hatékony fellépést nagyban akadályozza, hogy Európa még mindig nem elég föderális, túl nagy szerepe van a tagállamoknak. A francia zöldpárti képviselőnő és társai, akik megragadták az alkalmat egy kedélyes csütörtök délutáni orbánozásra, egyértelműen saját politikai céljaikat szolgálják. Így akarnak nevet szerezni, a magyar kormánnyal szembeni fellépés ugyanis egyfajta belépő a »jobb« liberális körökbe, na meg a Soros-audienciákra. Hasonló megfontolásai vannak persze a magyar ellenzéknek is, akik ezen a múlt havi meghallgatáson is odatették magukat, hasonló elánnal, mint amikor a magyar biztosjelölteket próbálták elgáncsolni.”