Miként lehetne értelmezni a minapi londoni késes támadást? Az elkövető a 28 éves Usman Khan volt, akit 2013-ban – 21 évesen! – terrorcselekmény miatt ítéltek tizenhat év börtönre. Ám már 2018-ban, hat év letöltése után szabadon engedték, mert benne látták az illetékesek a börtönbeli sikeres rehabilitáció élő példáját. Éppen erről tartott volna előadást egy konferencián, amikor késsel támadt a résztvevőkre.
Ennél az esetnél nehéz lenne az elkövető pszichés állapotára, frusztrációjára hivatkozni. Gondosan felkészült az akcióra, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy robbanómellényt vett magára, amivel a lefegyverzésére érkezőket igyekezett távol tartani. Mára az is kiderült, hogy iszlám radikális szervezetekkel ápolt élénk kapcsolatot. Büntetésének alig harmadát letöltve szabadon engedték, visszatérhetett a társadalomba, ahol kitervelten gyilkolt. Hibás, naiv döntések sora bizonyította ismét, hogy a ragadozó átnevelése lehetetlen küldetés.
A naivitás mellett a csöndes önfeladás, a gyávaság is egyre erősebben van jelen Európa nyugati felében. Megtörténhet, hogy egy mérsékelten sikeres franciaországi rapper olyan dalával szerez országos ismertséget, amelyben arról szövegel, hogy a fehérek lányait ejti teherbe, és olyan gyerekek fognak születni, akik rá hasonlítanak majd. »Mi, feketék és muszlimok vagyunk a nagy ellenségeitek« – szól a refrén a Nagy népességcsere című dalban. Ezt a nyilvánvalóan rasszista tartalmat nem tiltja le az internetes szolgáltató, mert tolerancia és megértés kell.