A németek elnöke? Még mit nem!

„Mindenesetre Von der Leyen most politikai élete legnehezebb feladata előtt áll. Legutóbbi védelmi miniszteri tisztsége mind fizikai, mind politikai szempontból habostorta volt az új, berlaymonti álláshoz képest. Egy pragmatikus látnoknak, a részérdekek ellen fáradhatatlanul fellépő harcosnak, és egy szünetmentes tápont tartott konszenzuskészítő gépnek kell lennie egy személyben. Von der Leyen körülményei ebben az esetben jelentősen nehezebbek, mint elődjeinek, Junckernek és Barrosónak. Ennek több oka van. 

Egyrészt: a Bizottság új elnöke többé nem hagyatkozhat az Európai Néppárt és a Szociáldemokraták stabil többségére – sokkal flexibilisebb koalíciókat kell keresnie, és elképzelhető, hogy alkalmanként jobboldali populista pártokat is be kell vonnia. Ez megnehezíti eredeti tervei gyors keresztülvitelét. 

Másrészt: Von der Leyen két öntudatos alfaállat, mégpedig a két közvetlen helyettese, Frans Timmermans és Margrethe Vestager között ül. Mindketten azt gondolják, hogy jobb elnökei lennének a Bizottságnak, és mindketten csúcsjelöltek akarnak lenni a következő EP-választáson – ezért ennek megfelelően kell profilozniuk magukat. 

Harmadrészt: ott van a Macron-probléma. A francia elnök Von der Leyen nyakára jár. Júliusban az új bizottsági elnök megteremtőjeként lépett fel – noha ez valójában Merkel és Macron kompromisszuma volt –, és most ellenszolgáltatásokat vár. Macron »Európa új arcának« nevezte Von der Leyent, akivel »egy új fejezetet« nyitna. De melyiket?”