Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Ide próféta kell; egy erős, éles, tiszta hang.
„Számos józan, a globális felmelegedés mértékének és hatásainak enyhítése mellett egyébként elkötelezett közpolitikai szakember ismerősöm elutasítóan reagált arra, amit Greta Thunberg New Yorkban mondott.
Milyen megoldáshoz vezető vita tud abból fakadni, kérdezik, ha ellenfeleinket azzal vádoljuk, mint Thunberg, hogy gonoszok, hogy éretlenek, azért, mert más az álláspontjuk, mint a miénk?
Ugyan miért képviselné generációjának egészét az, aki a klímaváltozás elhárításának alárendelné a gazdasági növekedést, azt a növekedést, ami milliókat, köztük rengeteg fiatalt emelhet ki a végletes szegénységből?
Hogy segít a megoldás kikovácsolásában az, ha ígéretes részmegoldásokat „pusztán technikaiként” lesöprünk az asztalról?
Értem (és szakmai reflexből még osztanám is) ellenkezésüket, de úgy vélem, most nincs igazuk. Alább arról írok, miért.
Ám mielőtt belevágnék, egy rövid megjegyzés:
A rút és fensőbbséges ad hominemek áradata, akár azoktól, akik Thunberget beteg, tudatlan, manipulált gyereklánynak mondják, akár azoktól, akik minden kritikusát elnyomó osztályuralmuk ormáról a saját maszkulinitásuk védelmében gyűlölködő gazembereknek bélyegzik meg, nem érdemlik meg, hogy e megjegyzésnél több szót vesztegessünk rájuk
A közpolitika (másnéven: a hatalom gyakorlása)
több egymást követő fázisból áll. A fenti jogos aggályok a döntéselőkészítésről és a politikai döntésről szólnak. Ezekben a fázisokban demokratikus politikai közösségekben az árnyalatok érzékelése, a kompromisszumkészség, a társadalmi, költségvetési és politikai költségek és hasznok, a támogatók és ellenzők, a megnyert és elvesztett szavazatok számolgatására való hajlandóság, a jóhiszemű vitára való készség intranzigens hiánya semmilyen ügynek nem használ.”