„Mint a gomba, úgy szaporodnak a különféle ötletek és van ez az Összefogás nevű kezdeményezés. Alá fogom írni az ívet és megpróbálom röviden azt is megindokolni, hogy miért.
Az MKP-Híd koalíció már biztosan nem jön össze és csak halványan lehet tippelgetni arra, mit is akarnak valójában kezdeni a pártok a helyzettel. A Híd talán külön indul és abban bízik, hogy lesz öt százaléka (nem lesz), az MKP pedig... nos, egyértelmű jeleket nem láttam arra, mit tesz, de elég szép kihívás megugorni az öt százalékot kilenc év és három elbukott parlamenti választás után.
A szlovákiai magyar közösség problémáira nincs csodagyógyszer, de a választóvonalak átrendezése, illetve legalább a kísérletezés egy közös alternatíva megtalálására biztosan nem ront tovább a helyzeten. Azért, mert ezen a ponton nincs hová rontani. Szerintem nagyon is van értelme szimbolikusan támogatni, hogy készüljön egy újraértelmezett »magyar« lista, ahová sok politikust meg aktivistát vesznek fel. Ez nagyjából a legtöbb, amit most politikailag tehet az egyszerű, de elégedetlen és változtatni akaró választópolgár. Pontosabban van még egy megoldás, ami kényelmes, csak értelmetlen: nem csinálni semmit és várni, amíg az egész hóbelevanc megszűnik. Én olyan száz évre teszem ennek a kifutását.
Személy szerint megértem azokat is, akik tele vannak kérdésekkel, mert válaszokból éppenséggel nem hallottunk sokat. Mi lesz a program? Ki lesz a listán? Ki nem lesz a listán? Mi történik egy ilyen listán az MKP-s vagy a Hídas státusszal? Ezeket a kérdéseket idővel mind-mind meg kell válaszolni. Addig viszont marad a proteszt-aláírás.”