„Áder János – ha a politikai tevékenységét nem nézzük – egyébként a legtöbb fideszes potentáthoz képest rokonszenvesebb: nem kedveli az alacsony színvonalú közbeszédet, egy Semjén Zsolttal szemben például nem vadászni, hanem horgászni jár. Az ő személyes játszótere a környezetvédelem köré épül fel, éppen ezért a Budapesti Víz Világtalálkozó fővédnöke is, ami független bal- és jobboldaltól sokak számára szimpatikus lehet – a klímaváltozást bagatelizáló publicistákat és »elemzőket« most hagyjuk.
Ugyanakkor ez nem oldozza fel a felelősség súlya alól: mint Magyarország első számú közjogi méltóságának az lenne a feladata, hogy minden megszavazott törvényt értékeljen, majd adott esetben visszadobjon, ha azt aggályosnak találja. Áder ezt nem teszi meg, válogatás nélkül mindent aláír, ezen a téren Schmitt Pál színtjére süllyedt, így ő maximum csak egy pártkatonáként, legkevésbé sem köztársasági elnökként értelmezhető. Hogy mi ebben az újdonság?
Tulajdonképpen semmi, régóta ezt a tevékenységet űzi, de az tagadhatatlan, hogy pályafutásában egy csavar állt be a közelmúltban. Nem szólalt fel, amikor Kövér László »liberális agymosásnak« nevezte a klímaváltozás tematizálását, és azt sem tartotta problémásnak, hogy a kormány megvétózta az Európai Unió klímatervét, ami mögött egyértelmű külpolitika elköteleződés áll.”