Én nem vagyok nemzeti?

„Való igaz, hogy sokan szabadszájúak voltunk és vagyunk, velem az élen. Való igaz, hogy számos pajzán, obszcén szavakkal tarkított vers és prózai mű büszke szerzője vagyok, a művészi szabadság és szólásszabadság militáns híve.

De megkérném György Pétert, magyarázza el nekem, hogy ez hol nem fér össze a nemzeti-konzervatív szemlélettel? Netán liberális monopólium lenne? Ugyanbiza mitől? Tudom, hogy liberális fülnek ez lehangoló, de az én műveim heteroszexuálisak, gyakran beszélek bennük arról, hogy szeretném fölnyársalni a múzsámat.

Miben mond ez ellent a nemzeti-konzervatív világszemléletnek? Meglátásom szerint inkább a neoliberális genderszemlélettel megy szembe, amely szerint ez már nem divat.

A pajzán-obszcén lírának évezredes hagyományai vannak, és igen népszerű műfaj. Valóban, az öncélú obszcenitás egy konzervatív ember szemében elítélendő, csakhogy ez nálam nem áll fenn. Ellenben sokkal inkább fennáll a kortárs liberális művészetben, tessék ezt inkább Alföldi Róbert körül keresni.

A nyelvvel való játszadozás, a szójáték, a formabűvészet mióta mond ellent a konzervatív felfogásnak? És a humor? Nehogy már az is libsi monopólium legyen, mert megeszem a zoknimat. Épp most irtja ki a neoliberális idiotizmus a humort a művészetből, mert lassan bármit is ír le az ember, megsérti valamelyik hiperérzékeny lényt vagy kisebbséget.

A mai libsi szemlélet szerint az én műveim nem polkorrektek. Megígérem, továbbra sem lesznek azok, ugyanis akkor is le fogom írni a véleményemet, és akkor is fogom használni édes anyanyelvünk minden egyes szavát, ha felakasztanak érte.”