Remélem, egyszer a magyarok is jól fogják érezni magukat Magyarországon

„A professzor szerint Magyarország egy dolog miatt van ma a placcon.

– Az ország miniszterelnöke annak a triumvirátusnak a tagja, melyet az amerikai sajtó Putyin–Erdogan–Orbán-vonal néven emleget. Az ember ilyenkor azt gondolja: ennél még a névtelenség is jobb.

Tőkés professzor a rendszerváltás idején – a kötetben közölt írások szerint – legélénkebben az állampárt bomlási folyamatait kísérte. Találkozott Pozsgay Imrével, akit »igaz demokrataként« jellemez. De beszélt Grósz Károllyal is, Kádár váltóemberével, a rendszer fennmaradásának utolsó őrével. Máig nagyra tartja Németh Miklóst, aki »a hatalom slusszkulcsait személyesen nyújtotta át az ellenzéknek«. Tőkés főműve, a Kialkudott forradalom angol változata már a Horn-korszak végén kellemetlen ítéletekkel zárul. Magát a rendszerváltást legitimációhiányos, népi részvétel nélküli folyamatnak látta, amely a kölcsönös érdekek, alkuk és gyanakvások miatt az alkotmányos szerkezetet mozgásképtelenné, az országot kormányozhatatlanná tette. Jogos volt a félelem, ha a folyamat gazdaságilag sikertelen lesz (márpedig az lett), a hazai demokrácia útja előbb-utóbb a leépüléshez vezethet.

– Létrejött az a bonyolult, nehezen kezelhető államszerkezet, amellyel kapcsolatban tudható volt, hogy az orbáni »egyszerűsítés« próbáját nem állja ki.

Ebből lett a végeredmény, a NER.

Tőkés professzor politikai karrierje ezzel véget is ért. Ami azóta történt, visszamenőleg igazolja a korai baljós feltevését. Uniós tagként sem jártunk jól. Az uniós tagság Tőkés Rudolf szerint a legrosszabb nemzeti tulajdonságunkat, a potyautas-mentalitást hozta ki a politikusokból. Ma, a Nemzeti Együttműködés Rendszerében túlságosan sok múlik Orbán sikerén vagy sikertelenségén.

– Az általa célba vett nagy terv, az orosz vagy az ázsiai kapcsolat kibontakoztatása az uniós pénz elapadása után működésképtelen lesz, erre akár már most mérget vehetünk.

De mindez Tőkés Rudolf szerint apróság a legnagyobb nemzeti katasztrófához, a huszadik századtól máig ívelő nemzeti exodushoz képest. Romániából ötmillióan, Lettországból a lakosság fele vándorolt ki. A hatszázezres hazai kivándorlási veszteséget hosszú távon Magyarország sem heverheti ki. Persze a dolog privát szempontból igazolható, Tőkés Rudolf is fiatal fejjel ment ki.

– Én mindig jól érzem magam Magyarországon – mondja az amerikai úr. – Remélem, így lesznek egyszer ezzel maguk a magyarok is. De én már amerikai vagyok. Hatvanegy éve reggelente arra ébredek, milyen jó, hogy szabad ember lehetek.”