Szinte csak Orbán volt következetes

Most, hogy zárt tranzitzónák lesznek Németországban – függetlenül attól, hogy ezt ki éli meg fejlődési ugrásnak avagy súlyos visszalépésnek –, ez olyan, mintha végtelen távolságból Orbán Viktort lassan mindenki utolérné a kollégái közül.

Orbán most úgy nyert meg egy hatalmas meccset, hogy ott sem volt a pályán, legfeljebb bejátszották a játékosoknak egy-egy lépését.

Valószerűtlen gondolati görbék, cselekvési tervlabirintusok voltak az asztalon 2015 óta, és szinte csak Orbán Viktor volt következetes a miniszterelnök közül – illetve, aki még szintén következetes volt a maga módján, az bukott, mint például Renzi.

Ez értéksemleges állítás, tehát – ennek a posztnak az erejéig – csak arról szól, hogy a miniszterelnök óriási kockázatvállalással képviselt egy álláspontot, ami szélsőségesből centrumgondolattá vált időközben.

Ugye van ezer fontos fejlődési mutató, ahol elég cudarul állunk,

A német tranzitzónák vélhetően komfortosabbak lesznek, mint a hazaiak, de ez már egy egész más összehasonlítás, mint az, hogy lehetséges-e a menedékkérőt zárt helyen tartani, amíg elbírálják a kérelmét, vagy sem.

Nemrég nagyot futott annak a magyar fiatalembernek a története, aki vacak lapokkal, képtelen, de hatalmas blöffel világelső pókerjátékosokat ütött meg és nagy nyerőként szállt ki a parti végén úgy, hogy osztáskor fixnek tűnt, hogy bukik.

Izgalmas partik itt is, ott is.

Ha a nyertes jól éli meg az örömet és jól kommunikálja, még nagyobbat nyerhet. S ez még mindig független a döntések következményének egyéb értékeitől avagy értékvesztéseitől.

Viszont nem független attól, hogy Orbán professzionális politikus, akit a társadalmi, politikai körülmények, tapasztalatok formáltak azzá, aki – míg Trump vagy épp Macron inkább pusztán esztétikai jelenségnek tűnik.