Barátok és szövetségesek

„Orbán Viktor a héten Izraelbe készül, hogy találkozzon Benjamin Netanjahuval. Tegnap Vlagyimir Putyinnal egyeztetett Moszkvában, de egyébként is sűrű heteket zár, hiszen járt Ankarában Erdogan elnök beiktatásán, Berlinben tárgyalt Angela Merkellel, részt vett a NATO-csúcson és a 16+1-es csúcstalálkozón Szófiában, ahol Li Ko-csiang kínai kormányfővel is belefért egy kétoldalú egyeztetés. Megvívta egy hosszú háború egyik csatáját visegrádi társaival a legutóbbi EU-csúcson, ahol Emmanuel Macronnal külön is beszélt, nagyszabású V4-Ausztria-csúccsal zárta a magyar visegrádi elnökséget – csak hogy néhány példát említsek.

Nem lenne feltétlenül szükségszerű mindezt kiemelni, de mégis szórakoztató végignézni a miniszterelnök naptárát, miközben az ellenzék egyre csak kárál, hogy a magyar kormány elszigetelődött, Orbán kivezeti Magyarországot Európából, ott kuporgunk a szégyenpadon, miközben Európa vezetői egymással kedélyeskednek. Ez persze nyilvánvalóan butaság, de nézzünk egy kicsit a vádak mögé. A visegrádi országok érdekérvényesítése, a kelet-közép-európai régió kilépése a számukra Nyugatról behatárolt szerepből nem olyasmi, aminek különösebben örülnek a »régi« tagállamok vezetői. Ez azt jelenti, hogy ha valaki megfelelően képviseli régiónk országainak érdekeit, azt nem mindenki fogja kedvelni. Nyugatról nézve az ideális kelet-közép-európai vezető lehetőség szerint egy simulékony technokrata, akinek kedvesen megveregetik a vállát Brüsszelben, de a nevét nem feltétlenül jegyzik meg. Ezzel szemben Orbán Viktor, elsősorban a migrációs válság kezelésével európai szintű politikai tényező lett. Nyilván ő csak a magyar választásokon indul el, de még a német kancellárjelöltek vitájában is róla volt szó, hiszen minden európai vezetőre nyomást gyakorolnak a választók, akik joggal kérdezik, hogy ha Magyarországnak sikerült, akkor mi miért nem csináljuk ugyanazt.

Az elszigetelődésről káráló ellenzéket persze elsősorban az bosszantja, hogy ők nem abban a ligában játszanak. A választásokon bebizonyosodott, hogy a riogatásuk hidegen hagyta a magyar választók többségét, a választási eredmény pedig külföldi barátaik számára is megmutatta, hogy felesleges velük foglalkozni.”