„Miként működtünk pontosan? Mi kikapcsoltuk ebből a rendszerből a közvetlen pénzadományokat. Online táblázatot vezettünk arról, hogy milyen alapanyagokra van szükségünk és arra kértük támogatóinkat, hogy ezeket vásárolják meg online áruházakban és küldjék egyenesen hozzánk. A rendszer szinte tökéletes volt, minden segítő tudta, hogy készpénzt nem fogadunk el, mert az azonnal megkérdőjelezi a kezdeményezés hitelességét. A hazai segítés teljes időszaka alatt így jártunk el, internetes csoportunk tízezer fős lett, rendszeresen legalább százötven ember támogató munkájára számíthattunk. Mi elkészítettük alapanyagokból a melegételt és a szendvicseket, de sok helyen az is jól működött, hogy készételt rendeltek azokra a helyekre, ahol a menekültek hosszabb időn át tartózkodtak, pihentek.
Felfogni is nehéz, hogy mára odáig jutottunk, hogy börtönnel fenyegetheti azt a hatalom, aki egy tál ételt vagy egy szendvicset ad egy éhes embernek – köztük rengeteg gyermeknek is. A vészkorszak legszégyenteljesebb időszakát idézi az a törvény, amely börtönbüntetéssel fenyegeti a segítőket.