Bukás után

„Orbán Viktor rendkívüli győzelmet aratott április 8-án, aminek a következményei jelenleg beláthatatlanok. Ami viszont belátható, az rettentő is egyben. A győzelem ugyanis felhatalmazás arra, hogy Orbán Viktor teljesítse választási ígéretét, amely első hallásra talán nem elég konkrét, ám tartani lehet attól, hogy hamarosan nagyon is megfoghatóvá válik: politikai, erkölcsi és jogi elégtételt vesz mindazokkal szemben, akik kissé megkeserítették az életét az elmúlt hónapokban. Ez Orbán választási programja, amely talán még így is nehezebben teljesíthető, mint az a másik ígérete, hogy megvédi Magyarországot, azt ugyanis nincs mitől, nincs kitől megóvni – tőlünk, magyaroktól pedig nem is lehet. És nem is kell.

A kétharmad nagy fegyver: kétharmaddal meg lehet ostromolni a független sajtó még megmaradt szigeteit, ne okvetetlenkedjenek; kétharmaddal neki lehet menni Budapestnek, át lehet szabni a közigazgatási rendszert úgy, hogy ezek az izgága fővárosiak se nagyon kotnyeleskedjenek; kétharmaddal fölmentést lehet szerezni mindenre (...).

Mi meg, magunkat a NER-en kívül hívők, itt állunk, magunkra hagyatottan. Nem ez az ellenzék fog megvédeni bennünket. Nem ez az ellenzék óvja majd a nyelvünket, nem ez az ellenzék segít átmenteni a NER-en kívüli világból mindazt, amit lehet egy majdani, NER-en túliba, amelynek az eljövetele elkerülhetetlen. Ehhez a széttaposott régiek helyett új utakat kell keresnünk, el kell sajátítanunk azt a másik nyelvet, amelyre eddig süketeknek bizonyultunk, hogy legalább párbeszédet folytathassunk egymással, mert akkor talán újra megszerettethetjük a sajátunkét. Rá kell éreznünk, milyen félelmek és indulatok azok, amelyeket nem voltunk hajlandók érzékelni, olvasni, tárgyalni, írni kell, gondolkodni, egymást segíteni, és elvetni végre mindent, mindent, ami szellemi restségre, a renyhe beletörődésre sarkallhat. Ez lesz talán a legnehezebb.”