Száll egy pofon a szélben

„Az LMP haláltusájának értelmezése azért megérdemel egy mélyebb áttekintést is, függetlenül attól, hogy az említettek együtt tették tönkre a pártjukat.

Az LMP zöld, globalizációkritikus és a hazai politikai élet végzetes megosztottságát meghaladni kívánó alapértékei nem voltak ördögtől valók, a párt ugyanúgy a gyurcsányizmusra adott reakcióként jött létre, mint a Jobbik. Óriási tehertételként nehezedett azonban rájuk, hogy budapesti alapítói között többségben voltak azok a kriptoszadeszos alakok, akik nem fértek hozzá az SZDSZ törzsgárda irigysége folytán a politikai és az anyagi javakhoz.

De mindazokat a szörnyűségeket behozták az LMP-be, ami az SZDSZ-t a magyar történelem legocsmányabb, legkártékonyabb és legembertelenebb bűnszervezetévé tette.

Az alapítók és különösen a vidéki LMP-sek szándéka szerint a párt erkölcsi alapvetése egyértelmű volt, soha semmi együttműködés az MSZP-SZDSZ konglomerátum szervezeteivel és 2006 személyes felelőseivel. Az LMP története azóta szinte mindig arról szól, hogy bizonyos csoportok és személyek (kívülről és belülről is) megpróbálják a pártot erről az útról letéríteni és beolvasztani a liberális ellenzéki csoportot alkotott mindenkori antiorbánista csürhébe.

A törésvonal általában mindig Budapest-vidék ellentétet is megtestesített, de Budapesten is lehetett annyi elvhű elempést találni, hogy a 2013-as első pártszakadáskor szűken többségben legyenek az elvtelen összefogás ellenzői.”