Gyurcsáy és a felvöröslő káosz

„És miért van ez? Mert békeidőben és demokráciában a szélsőséges kisebbség általában nem jut hatalomra. Vagy fogalmazzunk így, aljasság, hazudozás, övön aluli módszerek nélkül nem kerül a kormányzás közelébe. Ugyanis a szélsőségesek soha nincsenek többségben egy békebeli, civilizált társadalomban, és tisztességes választáson soha nem kapnak annyi szavazatot, hogy egyedül alakíthassanak kormányt. Időnként szerencséjük van, és ők a mérleg nyelve, ilyenkor zsaroló koalíciós partnerként garázdálkodnak, mint ahogyan a rendszerváltás utáni legkártékonyabb magyar párt, az SZDSZ tette.

A módosított választási rendszer épp az ilyen kényszerkoalíciók és a helyzettel járó zsarolási lehetőségek valószínűségét csökkentette minimálisra, nagyon helyesen, hiszen így egy öt-hat százalékos szavazói bázisú koalíciós partner nem élősködhet egy szinte többséget szerző párton, nem zsarolhatja azt, nem teheti tönkre például a kultúrát meg az oktatást, mint ahogyan azt a fent említett pártförmedvény tette.

Magyarországon ma nincs rendes ellenzék. Rendes ellenzék lenne egy olyan párt, amely a kormánypárt nyomában loholna, alig pár százalékkal lemaradva, és lenne egy reális programja. Ehelyett kis pártok vannak – még csak egy középpárt sincs –, amelyek olyan ideológiák mentén sorakoznak föl, melyek nem lesznek ennél népszerűbbek.

Vagy éppenséggel a politikai transzneműség zűrzavarában szenvednek, és bizony itt nemcsak a Jobbikra célzok, hanem meglehet, mindenkire, hiszen ember és politológus legyen a talpán, aki pontosan tudja definiálni az ellenzéki pártok eszmerendszerét. Ugyanis a dögöljönmegorbánviktor legjobb tudásunk szerint nem tartozik a politikai irányzatok közé, ezen kívül meg semmi mást nem látunk, csak kínos vergődést és folyamatosan kudarcot valló, béna kísérleteket a szavazótábor növelésére, pontosabban elriasztására.”