Könnyek között búcsúzott Kapás Boglárka
Szombaton reggel, a Duna Arénában véget ért az olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok úszó pályafutása.
Nincs itt semmiféle varázslat, csak nyomulás, biznisz, a „szerzés ösztöne”.
„Ami viszont számos izgalmas kérdést felvet, hogy Hosszú és Tusup (akiket egyáltalán nem tartok szerethető sportolónak és jófej faszinak, hiszen még az úszótársadalom szerint is egy zárványt képeznek a hazai úszóvilágban robotszerű és a köznyelv által gyökérnek minősíthető viselkedésükkel, nagyarcukkal, kinyilatkoztatásaikkal, amire ezer aranyérem sem jogosíthat fel senkit) hogyan is juttottak el odáig, hogy a »megkapják« az Arénát (a hogyanokat hónapokig kutatta a sajtó, de szinte hiába) és hogyan juttak el odáig, hogy egy 29 éves még aktív sporoltóról úszóakadémiát neveznek el úgy, hogy az állam képes volt érte nagyon komoly és költséges küzdelmet vívni.
Önmagában az éremtenger (ami természetesen hatalmas teljesítmény) nem jogosít fel ilyen »menetelésre«, ilyen elismerésre, mert ha igen, akkor tucatjával írhatnám ide a klasszikusok neveit, akikről bolygókat kellene elnevezni – akik ráadásul megőrizték emberi, szerethető arcukat is. Hogy az egyébként egész életében jól helyezkedő Gyárfás Tamás elűzése fialt ilyen masszív sarzsit, végképpen megfejthetetlen, mert akkor itt valaki nagyon túl van/volt értékelve.
Úgy tűnik, hogy Hosszú Katinka bőven már nem »csak« egy sportoló, hanem egy tudatosan, de egyáltalán nem szimpatikusan építkező, a jelenlegi politikai kurzus bizalmát élvező gépezet, az meg teljesen lényegtelen, hogy ha Tusup mellette van, akkor »robot«, ha meg nem, akkor meg a »mi Katinkánk«. Sőt, nem is kényegtelen, hanem problémás az ilyen viselkedés. Nincs itt semmiféle varázslat, csak nyomulás, biznisz, a »szerzés ösztöne«.”