Az MSZP, leszűkítve a számba jöhető partnerek lajstromát, kardoskodik a közös lista mellett, mintha nem venné észre, hogy éppen saját gyors eróziója miatt fogják elutasítani ezt gyors egymásutánban a tárgyalófelek.
„Világos, hogy a Fidesz–KDNP-koalíciót csak a legszélesebb együttműködéssel lehetne megszorongatni, ugyanakkor mindez sajnos ma képtelenség, és csak a saját táboron belül okoz szükségtelen fodrozódást, aki kalkulálni akar vele. Az MSZP, leszűkítve a számba jöhető partnerek lajstromát, kardoskodik a közös lista mellett, mintha nem venné észre, hogy éppen saját gyors eróziója miatt fogják elutasítani ezt gyors egymásutánban a tárgyalófelek. Előállt tehát ismét egy olyan speciális képlet, amelyben az irracionális döntések válnak logikussá, a kármentés károkozássá. A szocialista párt felmérésről felmérésre szembesülhet rokonszenvezői rohamos fogyásával, miközben a már írásba foglaltnál jóval több körzetet akar, holott várhatóan holnap sem fog népszerűségük nőni, a DK pedig aligha fog komoly engedményeket adni – a kisebb alegységek közben elhűlve nézik, kik közé keveredtek.
A gyutacs ismét a szocialisták térfelén pattog, az elégedetlenek árulást kiáltanak, a vezetők békéért könyörögnek, környezetük pedig bosszúsan legyint rájuk, miközben, ugye, minden egyszerre komikus és logikus. Gyurcsány Ferenc a maga viselte terhet lassacskán joggal hasonlíthatja az MSZP ballasztjához, ezért pártja számára vissza nem térő alkalom a helyzet maximális kiaknázása.”