Az Európai Unió egyetlen napot sem várt: újabb támadást indított Magyarország ellen
Súlyos következményekkel fenyegetőznek.
Figyelem, a kvóta, a menekültelosztás megmarad, pont most tolták ki még fél évvel a döntést erről az egész problémakupacról.
„Migráció ügyében elhangzott már minden, az is háromszor. A tárgyban új érvet vagy ellenérvet régóta nem lehet bedobni az európai uniós véleményarénába. Ezért hatott üdítőként Donald Tusknak az uniós elit szemében merénylettel felérő kijelentése, miszerint a kötelező kvóták csak széthúzást szítanak, és hatástalanok. És külön köszönet neki a kétnapos brüsszeli csúcstalálkozón eleresztett további elmefrissítéséért is. Az Európai Tanács elnöke, filozófiai dimenzióba emelve a huszonnégy órában dúló migránscsatát, azt mondta, a migráció témáját érzelmek kuszálják össze, és ez lehetetlenné teszi, hogy egyáltalán közös nevezőt, racionális érvet találjunk a vitához. Figyelem, a kvóta, a menekültelosztás megmarad, pont most tolták ki még fél évvel a döntést erről az egész problémakupacról. Így Tusk sem tehetett többet, utált véres rongyként vetette vissza az arénába a menekültügyet, éreztetve, hogy eladhatatlan már a szolidaritás témája. De valószínűleg azt is akarta jelezni, a nyűglődés miatt már az Európai Unió működőképessége, hitele forog kockán.
Mindazonáltal az embernek kezd az az érzése lenni, hogy Brüsszel városhatárától befelé vagy teljesen hülyének néz mindenki mindenkit, vagy tényleg fantasztikus politikai kegytárgy, egyfajta orákulum a migráció, az illegális bevándorlás, amelyből rengeteg politikai haszon és hatalom termelhető ki még jó sok ideig. De ahhoz, hogy mindkettő igaz legyen, éppen a belga főváros uniós negyede kell. Itt mindenki tét nélkül lődözheti politikai patronjait, barátnak lehet nevezni valakit, jól hátba lapogatni, majd szemeket forgatva értetlenkedni az előző nap még helyeselt állásponton. Pont ezt tette Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke ezen a csúcstalálkozón Orbán Viktorral. A visegrádiak letettek az asztalra 35 millió eurót – valójában egy cseppet a tengerbe – a líbiai határvédelem támogatására. Juncker sürgölődött is az egyezmény nyélbe ütésekor, hiába, jóleső érzés elismerésben sütkérezni. Viszont másnap már azt mondta a mikrofonba, nem is érti, miért gondolják egyesek, hogy az eddig áthelyezett 32 ezer menedékkérő veszélyt jelent az európai civilizációra.”