Véndiák-lázadás

„2015-ben született az a törvénymódosítás, amely négy évre korlátozza a hallgatói önkormányzatok elnökének mandátumát. A paragrafus érdekessége, hogy az egész országra érvényes, kivéve a Szegedi Tudományegyetemet – legalábbis a 2009 óta ott elnökösködő Török Márk értelmezésében.

Hősünk ugyanis úgy értelmezi, hogy a törvény visszamenőleg nem érvényes, vagyis ő minden további nélkül újra indulhat. Törököt az sem zavarja, hogy az intézmény vezetése már tavaly is fölkérte, távozzon a tisztségből, mert az egyetemet járatja le, ha itt hepciáskodik. (Meg persze önmagából is bohócot csinál, ámbár az legyen az ő baja.) Csakhogy a harmincegy éves diák – aki mellesleg tizenhárom éve végzi az egyetemet (egy ízben ki is csapták) – nem az a fajta, aki csak úgy lemond a hatalomról. De nem ám! Meg aztán már úgy belejött… Mellesleg a tavalyi vita során Török egy nyílt levelet is közzétett.

Ebben felhívta az egyetem vezetőinek figyelmét, hogy fellépésük sérti a hallgatói önkormányzatok autonómiáját, stílusuk pedig egyenesen az ’56-os megtorlásokra emlékeztet. »Valószínűleg azért morcosak rám – írta –, mert fiatal korom óta benne vagyok az egyetem problémáinak felvetésé­ben, így azokat nem tudják a fiókba dugni.« Egyébként, magyarázza most, amíg nem tartják meg a választásokat, addig jogosan tölti be a vezetői posztot, mert a szabály úgy szól: a tisztújításig az addigi elnök vezeti a hallgatói önkormányzatot.

Török Márk szilárd meggyőződése, hogy félreértelmezik, rosszul alkalmazzák a 2015-ös paragrafust. Olyan törvény, hogy nem ő a diákvezér Szegeden, nincs. Valami határozottan azt súgja neki belülről, hogy ő elnöknek született. (Ismer ilyen tünetet a pszichiátria.) Ha a mostani akadályok elhárulnak, talán innen megy nyugdíjba a vén diák.”