„A kancellár nem egészen két hete támogatásáról biztosította ugyan Macron gazdasági, munkaerőpiaci és euróövezeti reformjait, és Philippe francia kormányfő magabiztosan kijelentette, hogy a két ország »gyorsan halad előre, és messzire jut«, a vasárnapi német választás után azonban mindez enyhén szólva megkérdőjeleződött. Miként Merkel azon ígérete is, hogy bármilyen összetételű is legyen a következő német kormány, Németország és Franciaország szoros stratégiai együttműködést folytat majd a migrációs válság kezelésétől az eurózóna közös gazdasági kormányzásának intézményesítéséig. Ezekhez ugyanis a német választók által – főként a hibás és veszélyes bevándorláspárti politikájáért – megbüntetett Merkel leendő koalíciós partnereinek is lesz egy-két szavuk.
A Politico brüsszeli fősodratú hírportál elemzése szerint »Európa királynője« a következő európai uniós csúcstalálkozókon gyengébb lesz, mint az elmúlt évtizedben valaha: »A francia elnök, Emmanuel Macron a sarkánál, a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor a hátánál van, míg az Európai Bizottság igyekszik újra kinyilvánítani intellektuális vezetését Európában.«
Macronnak nem csupán német partnere meggyengülése miatt fájhat a feje, hanem mert belföldön egyre erősebb vele szemben az ellenállás. Részben az utcán – a baloldali tiltakozók által szociális államcsínynek nevezett munkajogi reformja miatt –, részben a politikai küzdőtéren is. Ennek jele, hogy a vasárnapi részleges szenátusi választáson pártja (LREM) csak a harmadik helyet érte el a jobbközép Köztársaságiak és a Szocialista Párt mögött. Most az a nagy kérdés, hogy a »semmiből jött«, de roppant ambiciózus francia elnök vajon hajlandó lesz-e tanulni a német választási eredményekből és figyelembe venni az Európa-szerte megváltozott közvéleményt, amely a biztonságot, a rendet, a nemzeti szuverenitás és identitás védelmét fontosabbnak tartja az álhumanista demagógiánál, az utópikus birodalomépítő törekvéseknél, a hangzatos reformblablánál. Vagy ő is növeli, mert elfödi hazája és Európa bajait.”