„Érdekes, hogy a magyarokat legnagyobb arányban fogadó Nagy-Britanniából is távozott a lakosság 7,6 százaléka, míg Portugáliában több mint 22 százalékos ez az arány. Nem csoda, hogy Péter barátom egy luzitán lánnyal találkozott Londonban. Statisztikai alapon erre volt esély.
Egyértelműen látszik tehát, hogy a helyzet egyáltalán nem olyan rossz, mint amilyennek a hangoskodók lefestik. Európai összevetésben jóval átlag alatti a magyarok elvándorlása. Sőt, a hatszázalékos arány éppen azt jelzi, hogy Magyarország, teszem hozzá halkan: a magyar kormány családtámogatási, adó- és társadalompolitikai, munkahely-teremtési, illetve egyéb támogató intézkedéseinek köszönhetően az EU tagállamainak döntő többségénél sokkal nagyobb mértékben képes megtartani a lakosságát. Mindezt úgy, hogy egyébként az uniós tagságunkból fakadó egyik fontos lehetőség a munkaerő szabad áramlása.
Péter barátom közben visszarepült a ködös Albionba, de megbeszéltük, hogy legközelebb feleségemmel én látogatom meg őt. Csak a hangoskodók nehogy ránk süssék, hogy mi is politikai üldözöttek vagyunk…”