Áll-e még a svéd modell?

„A svéd modell erodálódása nem annyira meglepő. 1932-től 1976-ig, azaz a svéd modell legszebb időszakában gyakorlatilag folyamatosan a szociáldemokrata párt volt hatalmon. Érdekes megfigyelni, hogy a nagy felzárkózásokat általában hosszú egypárti kormányzás jellemzi, legyen az a szociáldemokraták dominanciája a skandináv modell esetében, vagy jobboldali pártoké a másik sikeres felzárkózási modell, a távol-keleti fejlesztőállam esetében Japánban, Szingapúrban, Dél-Koreában, vagy manapság Kínában. (A kínai kommunista pártot ugyanis neve ellenére ma már elég nehéz baloldali pártként értelmezni.) A Magyarországon is sokak által vágyott »össznemzeti konszenzus« mítosz. A két sikeres felzárkózási modell között az a különbség, hogy a skandináv kapitalizmus óriási egyenlőséghez vezetett, a távol-keleti fejlesztőállami kapitalizmus viszont rendkívüli egyenlőtlenségekhez. Illetve természetesen az, hogy a skandináv fejlődés demokratikus körülmények között zajlott le, míg a távol-keleti nem.

1976 óta viszont Svédországban is váltakoznak a kormányok, és hatalomra jutottak az esélyteremtő modell lebontásában érdekelt nagyvállalatok, azok médiája, think tankjei, megmondóemberei. Amikor tehát a skandináv modell mellett érvelünk, nem valamifajta felhők feletti Disney álomországot árulunk, hanem egy ténylegesen létező társadalmat. A különbség annyi, hogy olyannyira erős az újraosztó, esélyteremtő, igazságos társadalommal kapcsolatos meggyőződés a svédek körében, hogy minden erózió ellenére a svéd modell köszöni, jól van.”