Abbahagyom a politikai újságírást

„Mint arról érdemtelenül már beszámolt az egyik hírportál, a holnap lesz az uccsó napom a Nemzetnél, mi több, a polújságírást is - egy időre vagy tán végleg - abbahagyom.

Ezeregy oka van ennek. Az egyik ok, hogy jelenleg kies hazánkban nincs olyan, hogy politika. Mert a sorosozást, simicskázást, orbánozást, a szorongáskeltést ne nevezzük annak. Ahogy a csúcsra járatott járadékszerzést és lopást se. Persze jöhet Török Gábor, és elmondhatja, hogy ez miért logikus és racionális, de úgy vagyok ezzel, mint a kételyekkel teli rabbi. Aki, ha kell, meg tudja magyarázni a Talmud egyes fejezeteit, de nem érti. Én sem értem, hogy mi történik hazánkkal, minek magyarázzam?

A másik ok, hogy a polújságírók egyre inkább belekényszerülnek az aktivista szerepébe. Mivel ellenséget képez belőlük a rendszer, önvédelemből sem tehetnek mást, a kör viszont bezárul. Mások persze élvezettel lubickolnak ebben a szerepben, én nem. Amikor megszerkesztettem a Schmitt Pál plágiumügyéről szóló cikket, az első dolgom volt kihúzni a szerző ama mondatát, ami lemondásra szólította fel az álamfőt. Úgy gondoltam, egy ténycikknek nem dolga ezt megtenni. Ma viszont egy ilyen ténycikk feltehetően hatástalan lenne, hiszen a politikai kontektek maradék fogyasztói a ténycikkeket véleménynek, a véleményt pedig ténynek vélik.

Tény, egy kicsit el is fáradtam 14 év után. Pedig májusban úgy tűnt, hogy a Nemzet újra lázba hoz. Piszok jó a csapat, hajtják a sztorikat, igazi watchdogok. A hiba az én készülékemben volt. Idézem az évekkel ezelőtt kiszállt Ádám Kiss-t: "a közélet elkezdte megenni az agyam".

A szövegírás/szerkesztés persze marad, csak más formában. To be continued...”