Jelenleg kies hazánkban nincs olyan, hogy politika. Mert a sorosozást, simicskázást, orbánozást, a szorongáskeltést ne nevezzük annak.
„Mint arról érdemtelenül már beszámolt az egyik hírportál, a holnap lesz az uccsó napom a Nemzetnél, mi több, a polújságírást is - egy időre vagy tán végleg - abbahagyom.
Ezeregy oka van ennek. Az egyik ok, hogy jelenleg kies hazánkban nincs olyan, hogy politika. Mert a sorosozást, simicskázást, orbánozást, a szorongáskeltést ne nevezzük annak. Ahogy a csúcsra járatott járadékszerzést és lopást se. Persze jöhet Török Gábor, és elmondhatja, hogy ez miért logikus és racionális, de úgy vagyok ezzel, mint a kételyekkel teli rabbi. Aki, ha kell, meg tudja magyarázni a Talmud egyes fejezeteit, de nem érti. Én sem értem, hogy mi történik hazánkkal, minek magyarázzam?
A másik ok, hogy a polújságírók egyre inkább belekényszerülnek az aktivista szerepébe. Mivel ellenséget képez belőlük a rendszer, önvédelemből sem tehetnek mást, a kör viszont bezárul. Mások persze élvezettel lubickolnak ebben a szerepben, én nem. Amikor megszerkesztettem a Schmitt Pál plágiumügyéről szóló cikket, az első dolgom volt kihúzni a szerző ama mondatát, ami lemondásra szólította fel az álamfőt. Úgy gondoltam, egy ténycikknek nem dolga ezt megtenni. Ma viszont egy ilyen ténycikk feltehetően hatástalan lenne, hiszen a politikai kontektek maradék fogyasztói a ténycikkeket véleménynek, a véleményt pedig ténynek vélik.
Tény, egy kicsit el is fáradtam 14 év után. Pedig májusban úgy tűnt, hogy a Nemzet újra lázba hoz. Piszok jó a csapat, hajtják a sztorikat, igazi watchdogok. A hiba az én készülékemben volt. Idézem az évekkel ezelőtt kiszállt Ádám Kiss-t: "a közélet elkezdte megenni az agyam".
A szövegírás/szerkesztés persze marad, csak más formában. To be continued...”
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
Magyar Péter 2024-ben még a nyitottságot és az átlátható jelöltállítást ígérte, mára azonban a Tisza Párt jelöltjei néma fegyelemben, sablonszövegekkel bújnak a nyilvánosság elől.
Sorsdöntő országgyűlési választások közelednek. Kívánatos lenne, ha a politika íratlan törvényeit betartanák a régi és új politikusok, köztük a következő Parlament leendő képviselői.
De sose feledjük azt a szégyent és csúfságot, hogy a feleségét akarta »csak« zsarolni, hogy maradjanak meg az állásai.
Úgy tűnik, ezúttal sikerült olyan eredményt letenni az asztalra, amivel még Zelenszkij is elégedett..
Erős Gábor reméli, csak egy csatát veszítettek, nem a háborút.
