Nem igazán tud mit kezdeni az Orbán-Netanjahu-találkozóval az egykori magyar baloldal maradványa. És, gondolom, az egykori MIÉP-esek sem igazán. A találkozó még hagyján, de az azon elhangzott mondatok még a kurrens magyar jobboldali tábornak is okozhattak fejvakarást.
Mi az, hogy hirtelen puszipajtások lettünk? Ki álmodozott ekkora izraeli-magyar összeborulásról az előző évtizedekben? Mit kezdjünk ezzel az egésszel?
Ha éppen lelkes Amerika-szövetségesek lennénk (a hátteret nem ismerjük, de a felszínen a keleti nyitás szólamai dominálnak), akkor érthető lenne a dolog: igazodnánk az amerikai külpolitika egyik legállandóbb motívumához, ami csak Obama alatt rendült meg. Igazából azt is mondhatnánk, hogy az Izraellel való pacsizás egyben gesztus Amerika felé is. De ez tényleg csak mellékhatás. Mi más lehet még itt?
A Szombat honlapján Gadó János arról értekezik, hogy a közép-európai antiszemitizmus ma már kisebb rossz Izrael szemében, mint a nyugat-európai, progresszív anticionizmus és a bevándorló muszlimok zsidóellenessége.
Lehet igazság Gadó gondolataiban, bár én nem látom, hogy manapság mifelénk dúlna a „szokásos” közép-európai antiszemitizmus. Mindig lesz pár antiszemita futóbolond.
De hogy rettegniük kellene a zsidóknak Magyarországon, az erősen téves.
A Gadó-féle közép-európai antiszemitizmus Magyarországon csak nyomokban létezik, néha előfordul egy-egy vállalhatatlan falfirka és talán zsidóviccek is elcsattannak, de hát vannak magyarvicceink is. Antiszemitáink sosem látnak zsidót, a zsidók is meglehetősen ritkán futnak össze antiszemita agresszorral, szerencsére.
Az azonban igaz lehet, hogy a mostani magyar-izraeli összeborulás oka nemes egyszerűséggel az érdekeket szem előtt tartó orbáni pragmatizmuson alapul: az ellenségem ellensége a barátom. Márpedig a bevándorlás erősen fokozta az előző évtizedekben a nyugat-európai antiszemitizmust – nem az európai típusút, hanem a muzulmán-arabot. Izrael tehát nem örül, inkább ők is a falak és a bevándorlás korlátozásának hívei, innen pedig már egyenesen következik a barátkozás Izraellel.
Emlékezzünk csak Yisrael Katz, Izrael titkosszolgálatért felelős miniszterének a brüsszeli terrortámadás kapcsán elhangzott mondataira, melyek szerint meg kell határozni, ki ellenség és agresszor, a belgák viszont ehelyett csak csokit esznek és parádéznak a liberalizmusukkal. Hozzátehetjük, hogy Izrael úgyszintén nem szereti, ha felsőbb hatalmak, például nemzetközi szervezetek beleszólnak az ügyeibe, e tekintetben pedig a szuverenista gondolat bástyájának számít.