Illiberális rokon lelkek

„Egyébként sincs okunk haragudni egymásra. Másutt még évszázadok sem kellenek, hogy gyilkos ellenségekből kebelbarátok váljanak, gondoljunk csak a francia–német tandemre vagy a japán–amerikai szövetségre! Hol van már az a százötven éves megszállás, Zrínyi Miklós, Hunyadi János meg Dobó István? Ma már a fél ország Szulejmánért izgul a tévében, a kormányfő szerint Törökország Európa védelmezője, a törökök szemében meg eddig is kedves testvérnép voltunk. Sőt, talán olykor a magyarok egy jelentős része is közelebbinek érzi magához a törököket, mint egy angolt vagy egy franciát. A történelem gazdasági kérdésekben amúgy is rossz tanácsadó. Az osztrákokkal, németekkel vagy hollandokkal ellentétben mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy visszautasítsuk Törökország barátságát. (...)

És a magyar kormányfő mostanában furcsán választ barátokat. Májusban egy pekingi konferencián Vlagyimir Putyin orosz, Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök és Recep Tayyip Erdogan mellett pózolt mosolyogva, miközben az unióban már szinte csak a lengyelek állnak szívesen mellé a csoportképen. Talán Helmut Kohl szombati temetésén még eszébe jutott, ki az igazi példakép.”