Nem hagyjuk

„A világ legszuverénebb országa alighanem Észak-Korea – most éppen az USA-t és Japánt fenyegeti atomcsapással, amihez azért viszonylag keveseknek lenne bátorságuk -: senki sem szólhat bele, hogy mit csinál, bár ettől az észak-koreaiak nem feltétlenül lesznek boldogabbak. A szuverenitás a fenti példa alapján aligha tekinthető olyan abszolút értéknek, aminek érdemes alárendelni az államműködést –, de tegyük fel, hogy mégis: hogy Orbán Viktornak van igaza, és Magyarországnak annál jobb, minél nagyobb az önállóságunk. Ez nem csupán gondolatkísérlet: a miniszterelnök azt fejtegette péntek reggeli igehirdetésében, hogy a sorozatos európai konfliktusaink tétje a nemzeti önrendelkezés. »Mi akarjuk megmondani, kikkel éljünk együtt, kikkel nem. Mi akarjuk megszabni az energiaárakat, hogy mekkorák legyenek az adók, ezt a jogot nem adjuk át Brüsszelnek« - így fogalmazta meg a krédót, utalva rá, hogy Magyarország 2010 óta az ő vezetésével a saját útját járja, az alávetettségtől a szabadság felé.

Létezik azonban a történetnek egy másik olvasata is, amely arról szól, hogy ha Vlagyimir Putyin orosz elnök Budapesten, nyilvánosan ripakodhat rá Orbánra, amikor a magyar kormány föl meri vetni, hogy esetleg mégsem vennénk föl a piaci kamatok duplájáért a paksi hitelt; és ha Kína a kínai áruk terítését megkönnyítő (tehát semmilyen magyar gazdasági érdeket nem szolgáló) vasutat építtethet magának – csillagászati kilométeráron – kínai vállalatok kivitelezésében a magyar adófizetőkkel, akkor talán mégsem jutottunk túl messzire a hét éve megkezdett úton, vagy eleve rossz irányba indultunk el.”