Élőláncot alkotnak-alkottak sokan, akik együtt éreznek azzal a kényszerláthatásra kötelezett kislánnyal, akinek ügyében múlt héten döntött jogerősen a bíróság. Miért kell együtt élniük gyerekeknek olyan szülővel, akiktől rettegnek? Interjú.
„Egy múlt heti jogerős ítélet eredményeképpen csütörtök délután 17 órakor kellett átadjon az anyukája egy 11 éves kislányt az apának, aki ettől a pillanattól kezdve a szülői felügyeletet fogja gyakorolni felette. Az apa ellen eddig kétszer indult nyomozás a kislány sérelmére elkövetett szexuális visszaélés miatt – jórészt a kirendelt igazságügyi szakértők véleményére alapozva –, ám a nyomozás mindkét esetben megszűnt. A kislány évek óta a kapcsolatot sem hajlandó tartani az apával, sikítva menekül, ha meglátja. Az anyával és lányával való együttérzésük kifejezésére élőláncot szerveztek a Patent Egyesület tagjai.
– Nem demonstráció ez, nem terveztünk semmit csinálni vagy mondani, sem beavatkozni. Csak „néma tanúk” vagyunk ebben a szomorú helyzetben – mondta el lapunknak Spronz Júlia, a szervezet jogvédője. – Ezt a jelenlétet nem kérte tőlünk senki. Az ötlet Judith Hermann alapművéből ered, amely hangsúlyozza, hogy az értő tanúk a legnehezebb helyzetben is erőt tudnak adni a túléléshez és a gyógyuláshoz akkor is, ha épp ott és épp akkor nem tudnak a megértésnél és a fájdalom elismerésénél hatékonyabb segítséget nyújtani.
– Meggyőződésem, hogy a bírók, akik ilyen döntéseket hoznak, fel sem fogják, milyen a szerető anyai közegből kiragadni egy kislányt, és odaadni annak az apának, akivel évek óta a kapcsolattartást is megtagadja, és sikítva zokog, ha meglátja. Ezt a bíróság kis megrázkódtatásnak titulálta az ítéletben, miközben ez egy életre szóló trauma – fogalmazott Spronz Júlia, aki szerint a szívfacsaró eset sajnos nagyon tipikus.
– Évek óta próbáljuk felhívni a figyelmet arra, hogy a gyerek sérelmére elkövetett szexuális visszaélés vádjával induló esetek rendre visszafordulnak. Rendkívül nagy számban szüntetik meg a nyomozást az ilyen ügyekben. Ennek álláspontunk szerint elsősorban az az oka, hogy a magyar rendőrség nem képes tisztességesen nyomozni ezeket az eseteket. Mindazon országokban, ahol vannak erre specializálódott rendőri egységek, amelyek célzott képzést kapnak, érzékenyítik őket, megkapják a technikai tudást, amire szükség van az eredményes nyomozáshoz, ott lényegesen nagyobb arányban sikerül bebizonyítani, hogy valóban történt visszaélés. Nem úgy, mint Magyarországon, ahol az esetek többségében még odáig sem jut el az ügy, hogy kihallgassák a vélelmezett elkövetőt – mondta el Spronz Júlia.”
(...)