Alázatos szolgája

„Úton-útfélen elpufogtatott közhely, hogy a »miniszter« kifejezés eredetileg szolgát jelent, de ezúttal talán nem indokolatlan előhozakodni vele. Ezzel bizonyára Rogán Antal is tisztában van, arról viszont kissé formabontó nézeteket vall, kit és hogyan kellene szolgálnia. »Addig örülök, amíg engem ütnek, mert akkor addig sem lesz energiájuk arra, hogy ugyanezt a miniszterelnökkel tegyék« – mondta az ellenzéki képviselőknek a bizottsági ülésen, ami egyfelől hihetetlen alázatról árulkodik, másfelől viszont korántsem egyértelmű, hogy egy miniszternek az lenne a dolga, hogy golyófogóként vagy élő pajzsként funkcionáljon. Ahogy azt sem találjuk meg a feladatai között a Miniszterelnöki Kabinetiroda szervezeti és működési szabályzatában, hogy »a miniszterelnök hatalomban tartása«. S bár tárcájához tartozik a kormányfő munkáját segítő Miniszterelnöki Programiroda is, az ott dolgozók Orbán Viktor időbeosztásáért felelősek, nem beosztásának megőrzéséért.

Rogán Antal rendhagyó szerepfelfogása mindenesetre érdekes kérdéseket vet fel. Legelőször is azt, hogy ezek szerint minden, amit a minisztériuma eddig végzett, semmi mást nem szolgált, mint Orbán Viktor majdani újraválasztását? Ez különösen annak a fényében elgondolkodtató, hogy a tárca bő egyéves működésének leglátványosabb eredménye az országot több (kék) hullámban elborító népszavazási plakátkampány volt. A kvótareferendum várható következményeiről a Fidesz gondosan hallgatott, s utólag még nehezebb megmondani, mire is volt ez az egész felhajtás. Hiszen úgy néz ki, közjogi következménye nem lesz a népszavazásnak, de ez nem is hiányzik különösebben senkinek – majd az Alkotmánybíróság kijogászkodja, hogyan lehet ellentmondani Brüsszelnek az alaptörvény módosítása nélkül (már ha hallunk még valaha is a kvótákról). A hónapokig tartó kampány hatására viszont a Fidesz népszerűsége tovább emelkedett, vagyis Rogán minisztériuma hatékonyan dolgozott ha nem is az ország, de legalább annak vezetője sikeréért.”