A lovak közé a gyeplőt – Az ellenzék és a népszavazás

„Vessünk egy pillantást az ellenzék állapotára. Kedvesen, szeretettel, megértően – és amennyire csak lehetséges, iróniamentesen. A helyzet ugyanis komoly: a 2018-as kormányváltás lehetősége vagy lehetetlensége idén október 2-án, a népszavazással dől el a létező demokratikus ellenzék szempontjából.

Kezdjük a népszavazással, aztán folytassuk az ellenzék állapotával! Ami az előbbit illeti, a helyzet viszonylag egyszerű. A népszavazás vagy érvényes lesz, és a kormánypárt sugallta »nem« győz, vagy érvénytelen lesz. A kutatások alapján az, hogy az igenek kerüljenek többségbe, kizárt. Ha a népszavazás érvényes és eredményes, azaz legalább négymillió magyar ember jelenik meg az urnáknál, és többségük kinyilvánítja, hogy nem kér a Brüsszel által előírt (?) kisvárosnyi (?) menekültből, akkor a Fidesz már a választási ciklus közepén megnyeri a valósággal vívott harcát, és ezzel nagyjából behozhatatlan előnyre tesz szert a hátralevő két évre – még a rezsicsökkentéshez hasonló politikai innovációkra sem lesz szüksége ahhoz, hogy a zsebében tudhassa 2018-at.

Ádám Zoltán és legutóbb Fodor Gábor úgy vélik, hogy az a helyes, ha az ellenzék elmegy szavazni, és igennel szavaz. Nevezzük ezt leonidászi javaslatnak. A görög hadvezér 300 spártaival állta útját Thermopülainál a Hérodotosz szerint kétmilliónyi perzsa betolakodónak. A különbség csak az, hogy a népszavazás a számokról szól, nem a hadvezéri jártasságról. Egy érvényes és eredményes népszavazáson felmutatott 15-20 százaléknyi ellenszavazat lehet, hogy örömmel töltené el a liberális demokrácia szkeptikus híveit, akik még ennyire sem számítottak, de leginkább mégis a Fidesz pozícióját erősítené Brüsszelben és Budapesten egyaránt.”