A nihilisták már a spájzban vannak

„És ne feledjük, hogy a miniszterelnök megfogalmazása szerint a szóban forgó etnikum, amely felhígítja jó európai vérünket: a muszlim. Egy vallási felekezet tagja egyszerre egy azonos és megváltoztathatatlan lényegi tulajdonságokkal rendelkező embercsoport reprezentatív példánya lesz (ismerős?). »A muszlimok sosem szavaznak egy keresztény gyökerű pártra« – sosem, egyik sem; ez egy ilyen faji – pardon, kulturális – sajátosság.

És a megoldás? »Ahogy a római hadvezérek tették, az üres, illetéktelen hajókat elsüllyeszteni. Természetesen azzal, hogy minden migránst kimentenek, de vissza is viszik a talán Líbiában felállítandó, két-hárommilliós menekülttáborba.« Előbb nevet és testet adunk mindannak a kilátástalanságnak, létbizonytalanságnak, szorongásnak, amelyet az élet minden pillanatában megtapasztalunk – a »migráns«, a »háttérhatalom« –, de csak azért, hogy ezt a testet elpusztíthassuk – így váltva meg önmagunkat.

Természetesen a migránsokat kimentjük – még –, de egyúttal meg is fosztjuk őket emberi mivoltuktól; megtagadjuk tőlük a jogot, de még az igényt is az alapvető emberi méltóságra – »mit követelőznek?« –, kijelöljük a helyüket a mindenség rendjében – hárommilliós menekülttáborok – egy olyan helyet, amit magunknak és a »hozzánk hasonlóknak« sosem jelölnénk ki, amit emberi lények számára méltatlannak tartanánk.

Persze a migránsokkal mindezt megtehetjük, meg is kell tennünk - ők pusztán elvont összegzései mindannak, amitől rettegünk, amiről úgy véljük, létünkben fenyeget minket, amitől meg kell szabadulnunk. Hogy az emberi mivolttól megfosztott tömegeket ténylegesen megsemmisítjük-e, vagy csak örökre kívül rekesztjük a méltóságteljes emberi élet körén – oly igen mindegy.

A kötcsei beszédben nem volt semmi új. Azokat a régi húrokat pengeti, amelyeket a huszadik és huszonegyedik század minden gyilkos autokráciája: az életünket átható értékvesztettség, félelem és rettegés oka nem a gazdasági és hatalmi kiszolgáltatottság és elnyomás, nem azért nem tudunk tartalmas és értékes életet élni, mert nem vagyunk szabadok – mert a hatalom megfoszt minket az értékteremtés lehetőségétől –, hanem egy láthatatlan, gonosz – »nihilista« – kisebbség mesterkedései, esetleg a kultúraidegen fertőző elemek miatt. Így helyezi át a hatalom a társadalmi küzdelem színterét a valóságos elnyomás és kizsákmányolás területéről a fajvédelem és a nihilista elit elleni küzdelem képzeletbeli terepére, ahol legfeljebb magunknak árthatunk, a hatalomnak nem.”